Németh László:Széchenyi
Németh László: Széchenyi című drámája a magyar történelmi-lélektani drámaírás egyik csúcsa.Ráadásul 1946-ban mutatták be, s komoly aktuálpolitikai utalások találhatók benne, melyeket az egyre erősödő kommunista irodalompolitika észre is vett.
Németh László színpadi művében két kérdésre keresi a választ:
1. Miért lett öngyilkos a Legnagyobb Magyar?
2. Hogyan alakul igazság és hamisság viszonya egy felfordult társadalomban?
Az első kérdésre Németh eléggé összetett választ ad. Szó sincs arról, hogy Széchenyi István gróf annyira kiborult volna, hogy nem látott maga előtt más kiutat. Inkább arról van szó, hogy úgy érzete, már nem tud hasznára lenni a nemzetnek, ráadásul bajba kever másokat is ( lásd a házkutatásokról szóló beszámolók a 2. felvonásban). Széchenyi utolsó szava öngyilkossága előtt a következő: " Húsvét!"- de ezt olyan reménytelenül mondja. a kereszténységben húsvét a feltámadás ideje, Széchenyi pedig úgy érzi, nincs remény, nincs feltámadás. Ezért a halálba menekül.
A második kérdésre a válasz az, hogy a hatalom mindig igyekszik megmondani, mi az igazság, az ő igazsága. De nemcsak megmondja, alaposan le is ellenőrzi. Széchenyi döblingi lakosztályában mindenféle kémekkel van körülvéve, lásd az agent provocateurnak minősített Babarczyt, aki alig várja, hogy felfedezze Széchenyi és az ellenséges külföldi hatalmak kapcsolatát. De kémkedik az inas, a gyóntató érsek, a néző már arra is gyanakszik, hogy mindenki kém. Igazság, abszolút igazság már nem létezik. Ahogy a meglehetősen ütődött, ám ütődöttségében igen bölcs Goldmark doktor mondja, minden csak szerep, amit levethetünk, tetszés szerint alakíthatjuk magunkat, mint a színészek- Németh László reflexiója ez a Hamlet színész-monológjára, 20.századi történelmi keretek közé illesztve. Széchenvi visszautasítja Goldmark elméletét.
Akkor most elmebeteg volt Széchenyi- tehetjük fel a kérdést. Goldmark doktor válaszol erre is az első felvonásban, mikor is a magyarországi látogató érdeklődik a gróf állapota felől: Mégis és mégsem. Ez a darab kulcsmondata. Mégis és mégsem.
Mert ez a modern kor, a maga kesze-kusza viszonyaival, ilyen embereket termel ki. akik mégis és mégsem. Kezd már elveszni a szilárd pont, a fény, ahova nézzünk, csak sötétség van. Illetve: homály.
A Széchenyi című dráma megjelent könyv alakban is. Azt ajánljuk, először mindenki olvassa el, aztán nézze meg színházban. Sajnos, a magyar színházi élet kezd elfeledkezni Németh Lászlóról. Pedig ő egy zseni volt, aki minden irodalmi műfajban maradandót alkotott.
Őrizzük emlékét!
Németh László színpadi művében két kérdésre keresi a választ:
1. Miért lett öngyilkos a Legnagyobb Magyar?
2. Hogyan alakul igazság és hamisság viszonya egy felfordult társadalomban?
Az első kérdésre Németh eléggé összetett választ ad. Szó sincs arról, hogy Széchenyi István gróf annyira kiborult volna, hogy nem látott maga előtt más kiutat. Inkább arról van szó, hogy úgy érzete, már nem tud hasznára lenni a nemzetnek, ráadásul bajba kever másokat is ( lásd a házkutatásokról szóló beszámolók a 2. felvonásban). Széchenyi utolsó szava öngyilkossága előtt a következő: " Húsvét!"- de ezt olyan reménytelenül mondja. a kereszténységben húsvét a feltámadás ideje, Széchenyi pedig úgy érzi, nincs remény, nincs feltámadás. Ezért a halálba menekül.
A második kérdésre a válasz az, hogy a hatalom mindig igyekszik megmondani, mi az igazság, az ő igazsága. De nemcsak megmondja, alaposan le is ellenőrzi. Széchenyi döblingi lakosztályában mindenféle kémekkel van körülvéve, lásd az agent provocateurnak minősített Babarczyt, aki alig várja, hogy felfedezze Széchenyi és az ellenséges külföldi hatalmak kapcsolatát. De kémkedik az inas, a gyóntató érsek, a néző már arra is gyanakszik, hogy mindenki kém. Igazság, abszolút igazság már nem létezik. Ahogy a meglehetősen ütődött, ám ütődöttségében igen bölcs Goldmark doktor mondja, minden csak szerep, amit levethetünk, tetszés szerint alakíthatjuk magunkat, mint a színészek- Németh László reflexiója ez a Hamlet színész-monológjára, 20.századi történelmi keretek közé illesztve. Széchenvi visszautasítja Goldmark elméletét.
Akkor most elmebeteg volt Széchenyi- tehetjük fel a kérdést. Goldmark doktor válaszol erre is az első felvonásban, mikor is a magyarországi látogató érdeklődik a gróf állapota felől: Mégis és mégsem. Ez a darab kulcsmondata. Mégis és mégsem.
Mert ez a modern kor, a maga kesze-kusza viszonyaival, ilyen embereket termel ki. akik mégis és mégsem. Kezd már elveszni a szilárd pont, a fény, ahova nézzünk, csak sötétség van. Illetve: homály.
A Széchenyi című dráma megjelent könyv alakban is. Azt ajánljuk, először mindenki olvassa el, aztán nézze meg színházban. Sajnos, a magyar színházi élet kezd elfeledkezni Németh Lászlóról. Pedig ő egy zseni volt, aki minden irodalmi műfajban maradandót alkotott.
Őrizzük emlékét!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése