Kai Michel&Caren van Schaik:Az ember három természete. A Biblia evolucionista olvasata
Vajon emberek írták a Bibliát a hagyományból táplálkozva, vagy emberek írták, a Szentlélek vezetése által? Ez a kérdés is felmerül ebben a rendkívüli, hazánkban eddig ismeretlen szemlélet jegyében fogant könyvben.
Kai Michel és Karel von Schaik egy rendkívüli tudományos vállalkozásba kezdtek. Antropológiai szempontból olvasták végig a Könyvek Könyvét. Ez bizonyára sok hívő szemében istenellenesenek tűnhet- ám Michel és Schaik egyételműen kijelentik Az ember három természete című könyvükben, hogy ők agnosztikusok, illetve ateisták. Ők tudósok, akik a Biblián keresztül szeretnéknek rávilágítani az ember három természetére.
Az első természet az úgynevezett intuitív természet. Szeretünk enni.Szeretjük a szépet. Szeretünk közösségben lenni. Szeretjük, ha szeretnek.
A második természet az úgynevezett kulturális természet. Köszönni illik az idősebbnek. Szeretjük, ha a dolgok igazságosan alakulnak. Nem esszük meg a kutyát.
A harmadik természet a racionális természet. Ha több pénzem van, jobban élhetek. A miniszterelnök mgasabb rangú, mint a segédmunkás. Előre engedjük az időseket a sorban. Ilyesmi.
Michel és Schaik azt állítják, hogy a Biblia Istene, mely szerintük történetileg fejlődött, fejlődésén keresztül megmutatja az ember három természetét.
Isten megközelíthető intuíció útján- ez az első természet. A könyv epilógusában erre a pünkösdi-karizmatikus egyházakat hozzák fel példának.
Istenek van egy morális arca. Erre a Tízparancsolatot hozzák fel példának. Azt is megtudhatjuk a könyvből, hogy Isten eredetileg nem volt morális lény. Ahogy romlottak meg a héberek életének külső feltételei, úgy került előtérbe a törvény Istene.
Isten hívei egyházakat hoztak létre,amelyek maguk is intézmények, és további intézményeket működtetnek. Ez az ember harmadik természete, az intellektuális.
A kereszétnység jövőjéről szólva, Michel és Schaik azt jósolják, hogy az intuitív vallásosság, tehát a pünkösdi-karizmatikus kereszténység lesz a meghatározó, annak ellenére, hogy jelentős veszélyeket hordoz magában.
Jómagam keresztény vagyok, és, bevallom őszintén:nem érintett jól, hogy valakik evolucionista szemszögből olvassák a Bibliát. Számomra a Biblia szent könyv, a Hit Könyve, Isten Igéje- mi szükség van akkor tudományos koncepciókra? Aztán, ahogy haladtam előre a könyvben, két dologra rádöbbentem:
1. Annak ellenére, hogy a Biblia Isten Igéje, mégiscsak van keletkezéstörténete, amely több ezer évet ölel fel. Ezalatt pedig nilván módosulnak a paradigmák, másként látja Istent egy 12.századi szerzetes és egy 20.századi pünkösdi hívő. Isten tehát örökké ugyanaz, viszont Isten emberei változnak.
2. Miért ne olvashatná el valaki a Bibliát antropológiai szempontból? Ha történelmi szempontból elolvashatjuk, ha irodalmi szempontból elolvashatjuk, akkor miért pont az antropológia maradjon ki?
KInek is ajánlom Michel és Carel van Schaik könyvét? Egyszerű a válasz: nyitott keresztényeknek. Akik nem ütköznek meg azon, hogy nem ugyanazt kapják, mint a lelkésztől. Ez valami más. Bibliai antropológia, igen magas szinten.
Kai Michel és Karel von Schaik egy rendkívüli tudományos vállalkozásba kezdtek. Antropológiai szempontból olvasták végig a Könyvek Könyvét. Ez bizonyára sok hívő szemében istenellenesenek tűnhet- ám Michel és Schaik egyételműen kijelentik Az ember három természete című könyvükben, hogy ők agnosztikusok, illetve ateisták. Ők tudósok, akik a Biblián keresztül szeretnéknek rávilágítani az ember három természetére.
Az első természet az úgynevezett intuitív természet. Szeretünk enni.Szeretjük a szépet. Szeretünk közösségben lenni. Szeretjük, ha szeretnek.
A második természet az úgynevezett kulturális természet. Köszönni illik az idősebbnek. Szeretjük, ha a dolgok igazságosan alakulnak. Nem esszük meg a kutyát.
A harmadik természet a racionális természet. Ha több pénzem van, jobban élhetek. A miniszterelnök mgasabb rangú, mint a segédmunkás. Előre engedjük az időseket a sorban. Ilyesmi.
Michel és Schaik azt állítják, hogy a Biblia Istene, mely szerintük történetileg fejlődött, fejlődésén keresztül megmutatja az ember három természetét.
Isten megközelíthető intuíció útján- ez az első természet. A könyv epilógusában erre a pünkösdi-karizmatikus egyházakat hozzák fel példának.
Istenek van egy morális arca. Erre a Tízparancsolatot hozzák fel példának. Azt is megtudhatjuk a könyvből, hogy Isten eredetileg nem volt morális lény. Ahogy romlottak meg a héberek életének külső feltételei, úgy került előtérbe a törvény Istene.
Isten hívei egyházakat hoztak létre,amelyek maguk is intézmények, és további intézményeket működtetnek. Ez az ember harmadik természete, az intellektuális.
A kereszétnység jövőjéről szólva, Michel és Schaik azt jósolják, hogy az intuitív vallásosság, tehát a pünkösdi-karizmatikus kereszténység lesz a meghatározó, annak ellenére, hogy jelentős veszélyeket hordoz magában.
Jómagam keresztény vagyok, és, bevallom őszintén:nem érintett jól, hogy valakik evolucionista szemszögből olvassák a Bibliát. Számomra a Biblia szent könyv, a Hit Könyve, Isten Igéje- mi szükség van akkor tudományos koncepciókra? Aztán, ahogy haladtam előre a könyvben, két dologra rádöbbentem:
1. Annak ellenére, hogy a Biblia Isten Igéje, mégiscsak van keletkezéstörténete, amely több ezer évet ölel fel. Ezalatt pedig nilván módosulnak a paradigmák, másként látja Istent egy 12.századi szerzetes és egy 20.századi pünkösdi hívő. Isten tehát örökké ugyanaz, viszont Isten emberei változnak.
2. Miért ne olvashatná el valaki a Bibliát antropológiai szempontból? Ha történelmi szempontból elolvashatjuk, ha irodalmi szempontból elolvashatjuk, akkor miért pont az antropológia maradjon ki?
KInek is ajánlom Michel és Carel van Schaik könyvét? Egyszerű a válasz: nyitott keresztényeknek. Akik nem ütköznek meg azon, hogy nem ugyanazt kapják, mint a lelkésztől. Ez valami más. Bibliai antropológia, igen magas szinten.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése