Jacques Gernet könyve Kínáról és a kereszténységről
Az említett könyv eléggé régen, 1982-ben jelent meg Párizsban, de mind a mai napig alapmű. A francia cím: Chine et Christianisme. Action et Réaction.
Sajnos, magyarul még nem jelent meg a mű, pedig lehet, hogy érdemes lenne kiadni. Gernet elsősorban történeti kontextusban értelmezi Kína és a kereszténység viszonyát, konkrétan pedig Matteo Ricci jezsuita szerzetes 17. századbeli, végül is sikertelen missziójára koncentrál. Megállapítja, hogy Ricci és társai esélyt adtak Kínának, hogy kitörjön a nemzetközi piacok felé, ezzel a lehetőséggel azonban Kína nem élt. Gernet meglehetősen Európa-centrikus álláspontot képvisel.
A nagyobb baj az, hogy a könnyebbik vége felől fogta meg a dolgot. Engem az is érdekelt volna, milyen jövőbeni tanulságokkal szolgálhat Ricciék bukása ( ha ugyan annak tekintjük). Továbbá megcsikalndozta volna az érdeklődésémet az, ha Gernet arról is ír, hogyan lehet manapság Kínában a keresztény tanokat képviselni, egy a mienktől telejsen idegen tradícióval bíró, ráadásul kommunista uralom alatt élő kultúrában. A Kína és és kereszténység téma mindenképpen túlmutat az egyháztörténelmen. Gernet könyvének ez a legnagyobb fogyatékossága: pusztán történeti mű, nem szól a mának. Korrekt jó történetírás, de nem több. Nem a mának szól.
Pedig szólhatott volna. A könyv megjelenése óta Kínában, ebben a hétmilliárdos közösségben nagy keresztény ébredés " ütötte fel fejét", s becslések szerint a lakosság 4-5 százaléka tért keresztény hitre. Úgy, hogy sok kantonban már az is üldözendő cselekmény, ha valaki Bibliát birtokol ( ugyanígy üldözik a buddhizmust is, a kommunizmus vallásellenessége mindenre kiterjed). Szóval, Jézus él. Persze, élt is, de számunkra inkább a jelen idő az érdekesebb.
Nem is szólva a jövőről.
Persze, lehet, hogy Jacques Gernet 1982-ben ezt másképp látta.
xxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd, médiafigyelő blog!Hurráááá! mediaszemle.blogspot.com
Sajnos, magyarul még nem jelent meg a mű, pedig lehet, hogy érdemes lenne kiadni. Gernet elsősorban történeti kontextusban értelmezi Kína és a kereszténység viszonyát, konkrétan pedig Matteo Ricci jezsuita szerzetes 17. századbeli, végül is sikertelen missziójára koncentrál. Megállapítja, hogy Ricci és társai esélyt adtak Kínának, hogy kitörjön a nemzetközi piacok felé, ezzel a lehetőséggel azonban Kína nem élt. Gernet meglehetősen Európa-centrikus álláspontot képvisel.
A nagyobb baj az, hogy a könnyebbik vége felől fogta meg a dolgot. Engem az is érdekelt volna, milyen jövőbeni tanulságokkal szolgálhat Ricciék bukása ( ha ugyan annak tekintjük). Továbbá megcsikalndozta volna az érdeklődésémet az, ha Gernet arról is ír, hogyan lehet manapság Kínában a keresztény tanokat képviselni, egy a mienktől telejsen idegen tradícióval bíró, ráadásul kommunista uralom alatt élő kultúrában. A Kína és és kereszténység téma mindenképpen túlmutat az egyháztörténelmen. Gernet könyvének ez a legnagyobb fogyatékossága: pusztán történeti mű, nem szól a mának. Korrekt jó történetírás, de nem több. Nem a mának szól.
Pedig szólhatott volna. A könyv megjelenése óta Kínában, ebben a hétmilliárdos közösségben nagy keresztény ébredés " ütötte fel fejét", s becslések szerint a lakosság 4-5 százaléka tért keresztény hitre. Úgy, hogy sok kantonban már az is üldözendő cselekmény, ha valaki Bibliát birtokol ( ugyanígy üldözik a buddhizmust is, a kommunizmus vallásellenessége mindenre kiterjed). Szóval, Jézus él. Persze, élt is, de számunkra inkább a jelen idő az érdekesebb.
Nem is szólva a jövőről.
Persze, lehet, hogy Jacques Gernet 1982-ben ezt másképp látta.
xxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd, médiafigyelő blog!Hurráááá! mediaszemle.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése