Raffay Ernő: Ady Endre kultúrharcai
Napjainkban folyamatosan zaljik nemzeti költőink (Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti és mások) életművének újraértékelése. Megjegyzem: ennek az újraértékelésnek folyamatosnak kellene lennie, hiszen az életműből akkor lesz élő mű, ha a kortárs Olvasó számára is mond valamit.
Raffay Ernő Ady Endre életművét, azon belül is a publicisztikát értékeli újra. Helyesen teszi. Az elmúlt évtizedekben ugyanis középszerű vagy ideoógiailag erpsen elfogult irodalomtudósok úgy állították be, hogy Ady Endre heves küzdelmet vívott a maradi konzervatívok ellen. És ennyi.
Raffay Ernő: Ady Endre kultúrharcai című könyve rámutat, hogy korántsem csak ennyi. Ady Endre nem valamiféle modernség-apostol, hanem nagyon is érdekek mentén cselekvő és író, sok esetben meglehetősen kcsinyes és aljas módon harcoló hétköznapi lélek, akit a pénz éppúgy fogásgban tart, mint bárki mást.
Ady Endre elkötelezte magát a keresztényellenes szabadkőművesség mellett. A kereszténységben -és mint kiderül, minden keresztényben- egyfajta visszahúzó erőt látott. Neki nem a nagyváradi katolikusok ingatlanpanamáival volt problémája, hanem magával Istennel. Adyból hiányzott a Hit. Ezért aztán előbb csak elveszettnek érzete magát, aztán már gyűlölettel fordult mindenki felé, akinek van Hite. Ezért támadta annyiszor Prohászka Ottokárt ( akit egyébként a katolikus konzervatívok éppen modernságe miatt támadtak...), ezért írta mindazt a keresztényellenes fröcsögést a budapesti lapokba, amellyel annyi Olvasót, főképpen fiatal Olvasót, vezetett félre. És alakította az 1910-20-as évek történelmét olyanra, amilyenre.
Raffay Ernő minden állítását alaposan dokumentálja. Nem valamiféle Ady-gyűlöletben szenvedő értelmiségi skizoid kampányáról van szó, hanem komoly tudós munkáról, mely a jelenleg meghonosodott nézetekhez képest valami teljesen más perspektívát nyújt. Nyilván Ady rajongói ( a magukat progresszívnek nevező liberálisok) megtámadják ezt a könyvet, vagy éppen agyonhallgatják, ettől még Ady kultúrharcai bizony lefolytak, s ebben a harcban- ha jelenleg is élne- Ady bizony vesztésre állna.
Minden történelem- és irodalombarátnak ajánljuk. Mondhatni: alapmű. Egyetlen dolgot kifogásolnék, mégpedig az alcímet: "Újabb titkos történetek"- ennek kissé ezoterikus hangzása van. Nyilván piaci szempontok indokolták ezt a megfogalmazást, szerintem azonban valahogy másképp kellett volna...
De ez nem csökkenti a könyv tudományos értékét és erkölcsi valóságát.
Kárpátia Stúdió, Köröstárkány-Kápolnásnyék, 2019.
Raffay Ernő Ady Endre életművét, azon belül is a publicisztikát értékeli újra. Helyesen teszi. Az elmúlt évtizedekben ugyanis középszerű vagy ideoógiailag erpsen elfogult irodalomtudósok úgy állították be, hogy Ady Endre heves küzdelmet vívott a maradi konzervatívok ellen. És ennyi.
Raffay Ernő: Ady Endre kultúrharcai című könyve rámutat, hogy korántsem csak ennyi. Ady Endre nem valamiféle modernség-apostol, hanem nagyon is érdekek mentén cselekvő és író, sok esetben meglehetősen kcsinyes és aljas módon harcoló hétköznapi lélek, akit a pénz éppúgy fogásgban tart, mint bárki mást.
Ady Endre elkötelezte magát a keresztényellenes szabadkőművesség mellett. A kereszténységben -és mint kiderül, minden keresztényben- egyfajta visszahúzó erőt látott. Neki nem a nagyváradi katolikusok ingatlanpanamáival volt problémája, hanem magával Istennel. Adyból hiányzott a Hit. Ezért aztán előbb csak elveszettnek érzete magát, aztán már gyűlölettel fordult mindenki felé, akinek van Hite. Ezért támadta annyiszor Prohászka Ottokárt ( akit egyébként a katolikus konzervatívok éppen modernságe miatt támadtak...), ezért írta mindazt a keresztényellenes fröcsögést a budapesti lapokba, amellyel annyi Olvasót, főképpen fiatal Olvasót, vezetett félre. És alakította az 1910-20-as évek történelmét olyanra, amilyenre.
Raffay Ernő minden állítását alaposan dokumentálja. Nem valamiféle Ady-gyűlöletben szenvedő értelmiségi skizoid kampányáról van szó, hanem komoly tudós munkáról, mely a jelenleg meghonosodott nézetekhez képest valami teljesen más perspektívát nyújt. Nyilván Ady rajongói ( a magukat progresszívnek nevező liberálisok) megtámadják ezt a könyvet, vagy éppen agyonhallgatják, ettől még Ady kultúrharcai bizony lefolytak, s ebben a harcban- ha jelenleg is élne- Ady bizony vesztésre állna.
Minden történelem- és irodalombarátnak ajánljuk. Mondhatni: alapmű. Egyetlen dolgot kifogásolnék, mégpedig az alcímet: "Újabb titkos történetek"- ennek kissé ezoterikus hangzása van. Nyilván piaci szempontok indokolták ezt a megfogalmazást, szerintem azonban valahogy másképp kellett volna...
De ez nem csökkenti a könyv tudományos értékét és erkölcsi valóságát.
Kárpátia Stúdió, Köröstárkány-Kápolnásnyék, 2019.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése