Grendel Lajos: Áttételek
Grendel Lajos mára az egyik legjobb magyar íróvá érett, szlovákiai és összmagyar íróvá. Sajnos, 2018.decembere óta nincs közöttünk.
Persze, a kiemelkedő pályafutás lehetősége már 1985-ben fennforgott, amikor is, még az átkosban, csehszlovák-magyar koprodukcióban, megjelent az Áttételek című könyv, és az Olvasók azt találgatták, vajon ez egy rákos beteg ember gyógyulásáról ,vagy egy rákos beteg ember haláláról szól, esetleg kirándulás valami értelmiségi környezetbe, ahol is egyik baj jön a másik után, és ezáltal az átlagembernek, aki amúgy mindig remek diagnoszta, eszébe jut az áttétel szó. Áttét, áttétel, áttételesen. Ritkán használt, de azért súlyos jelentéstartalmú szavak. Polgári közegbe csak hellyel-közzel valók.
Mindenki, aki konvencionális történetre hangolta magát, meg lehetett lepve. Az Áttételek ugyanis a múltról szól, magáról a történelemről. Ahol is háborúk döntenek romba városokat, emlékek siklanak ki-be a szívekben, és mindig valamit visszavárunk. Megölik Hédi nénit, aki a légynek sem ártott, majd a csavaros eszű rendőrfelügyelő elkapja a környék legrosszabb színészét, akit felakasztanak a gyilkosságért. Az ifjúság megosztott, ezek a nyápicok képtelenek eldönteni, csináljanak-e forradalmat. Egy Lehotzky Viktor nevű ( szerintem pályát tévesztett) medikus pedig minden szívet elcsavar, mindeközben temérdek pénzt pumpol össze magának. Nem a forradalomnak.
Ha pedig ugrunk az időben, áttérünk a második világháború utáni korszakba- miért is ne?- akkor eltöprengünk azon, hogyha Angéla a második hónapban van, akkor Grendel Lajos miért nem küldte egyből abortuszra. Olyan jó lenne olvasni az erkölcsi dilemmáról, meg a keresztény nevelésről, ennek ellentétéről, a szocialista társadalom dogmáiról az abortusz kapcsán. De ilyen csavar nem lett a történetben, olyan viszont igen, hogy a főhős egyedül él, valami kiadóba mászkál, valami író lehet, talán éppen Grendelnek hívják, csak nem derül ki, mert az már csúf önéletrajz lenne. belekérdezne az Olvasó, hogy ez tényleg így volt, kedves Lajos, vagy csak direkte nekünk találtad ki...
Az Áttételek olyasfajta regény, mely elkötelezett módon továbbírja magát az Olvasóban. S mivel a regény remek, recenzens reményteli reménységgel reméli, rendben lesz a folytatás is. Mármint tudja, hogy Grendel még jobb íróvá vált, csak azonosul a fiatalsággal. Hej, amikor én először szereltem meg a főnök kocsiját...
Madách, 1985.
xxxxxxxx
Láttál már médiaszemléző-sajtótörténeti blogot? Nesze!
Persze, a kiemelkedő pályafutás lehetősége már 1985-ben fennforgott, amikor is, még az átkosban, csehszlovák-magyar koprodukcióban, megjelent az Áttételek című könyv, és az Olvasók azt találgatták, vajon ez egy rákos beteg ember gyógyulásáról ,vagy egy rákos beteg ember haláláról szól, esetleg kirándulás valami értelmiségi környezetbe, ahol is egyik baj jön a másik után, és ezáltal az átlagembernek, aki amúgy mindig remek diagnoszta, eszébe jut az áttétel szó. Áttét, áttétel, áttételesen. Ritkán használt, de azért súlyos jelentéstartalmú szavak. Polgári közegbe csak hellyel-közzel valók.
Mindenki, aki konvencionális történetre hangolta magát, meg lehetett lepve. Az Áttételek ugyanis a múltról szól, magáról a történelemről. Ahol is háborúk döntenek romba városokat, emlékek siklanak ki-be a szívekben, és mindig valamit visszavárunk. Megölik Hédi nénit, aki a légynek sem ártott, majd a csavaros eszű rendőrfelügyelő elkapja a környék legrosszabb színészét, akit felakasztanak a gyilkosságért. Az ifjúság megosztott, ezek a nyápicok képtelenek eldönteni, csináljanak-e forradalmat. Egy Lehotzky Viktor nevű ( szerintem pályát tévesztett) medikus pedig minden szívet elcsavar, mindeközben temérdek pénzt pumpol össze magának. Nem a forradalomnak.
Ha pedig ugrunk az időben, áttérünk a második világháború utáni korszakba- miért is ne?- akkor eltöprengünk azon, hogyha Angéla a második hónapban van, akkor Grendel Lajos miért nem küldte egyből abortuszra. Olyan jó lenne olvasni az erkölcsi dilemmáról, meg a keresztény nevelésről, ennek ellentétéről, a szocialista társadalom dogmáiról az abortusz kapcsán. De ilyen csavar nem lett a történetben, olyan viszont igen, hogy a főhős egyedül él, valami kiadóba mászkál, valami író lehet, talán éppen Grendelnek hívják, csak nem derül ki, mert az már csúf önéletrajz lenne. belekérdezne az Olvasó, hogy ez tényleg így volt, kedves Lajos, vagy csak direkte nekünk találtad ki...
Az Áttételek olyasfajta regény, mely elkötelezett módon továbbírja magát az Olvasóban. S mivel a regény remek, recenzens reményteli reménységgel reméli, rendben lesz a folytatás is. Mármint tudja, hogy Grendel még jobb íróvá vált, csak azonosul a fiatalsággal. Hej, amikor én először szereltem meg a főnök kocsiját...
Madách, 1985.
xxxxxxxx
Láttál már médiaszemléző-sajtótörténeti blogot? Nesze!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése