Arday Géza: Szellemi iránytű az emigrációban. Cs.Szabó László pályaképe
Jómagam őszintén tisztelek mindenkit, aki tudományos kutatással foglalkozik. Nehéz dió. Ahhoz azonban, hogy valaki sikerrel is művelje ezt a nehéz szakmát, kell egy objektív látásmód. A kutatónak el kell tudni helyezni a részt az egészben. Ez Arday Gézának most nem sikerült, véleményem szerint.
Cs.Szabó László nem volt sem népi, sem urbánus, ő pontosan azt akarta, hogy szellemi életünk emelkedjen felül a szekértábor-szemléleten. De nem ez a legnagyobb hiba. Az a legnagyobb hiba, hogy olyan tárgyi tévedések vannak a könyvben, melyeket egy jobb képességű középiskolás is észrevesz. Például: Gömbös Gyula kormánya 1932-1936.között volt hivatalban.
Miért kellett szembeállítani Márait és Illyést? Azt még elfogadom, hogy két külön entitás és ezzel együtt két különböző magatartásforma jelenik meg személyükben. De nehogy már az legyen a normális, ha valaki emigrál!! Az emigráció egy történelmi tragédia, egyéni választás. Csak keveseknek adatik meg. Akkor mindenki, aki itthon alkotott a Rákosi-korszakban, vagy a Kádár-érában, az hazug és jellemtelen. Illyés sokat beszélgetett Aczéllal? Azt gondolom, hogy ezeket a beszélgetéseket nem feltétlenül Illyés kezdeményezte, valamint, ha kijelentette volna, hogy ő nem akar Aczéllal beszélgetni, valószínűleg kivívta volna a hatalom haragját, méghozzá teljesen feleslegesen.
Illyés kompromisszumos ember volt. Úgy gondolhatta, hogy ha már történelmileg ez jutott nekünk, magyaroknak, akkor próbáljuk kihozni belőle a maximumot. Márai nem volt ilyen. Ő polgár volt, a szó nemes és jelentős értelmében, ő nem tudott még a felszínen sem, még tettetésből sem, együttgondolkodni a kommunistákkal. Illyés pragmatikus volt, Márai nem. Mindketten nagy emberek és nagy írók voltak.
Nekem nem tetszik ez a könyv. Nem Cs.Szabó László, remek esszéistánk életműve van a középpontban, hanem Arday Géza antikommunizmusa. Éppen napjaink történései bizonyítják, hogy antikommunizmusra szükség van. De nem itt és nem így. Pontosan az nem derül ki a műből, miért is volt Cs.Szabó László szellemi iránytű. Az viszont kiderül, hogy Arday Géza sem szereti a kommunizmust. Én sem. Ez az egy, amiben egyetértünk.
Cs.Szabó László nem volt sem népi, sem urbánus, ő pontosan azt akarta, hogy szellemi életünk emelkedjen felül a szekértábor-szemléleten. De nem ez a legnagyobb hiba. Az a legnagyobb hiba, hogy olyan tárgyi tévedések vannak a könyvben, melyeket egy jobb képességű középiskolás is észrevesz. Például: Gömbös Gyula kormánya 1932-1936.között volt hivatalban.
Miért kellett szembeállítani Márait és Illyést? Azt még elfogadom, hogy két külön entitás és ezzel együtt két különböző magatartásforma jelenik meg személyükben. De nehogy már az legyen a normális, ha valaki emigrál!! Az emigráció egy történelmi tragédia, egyéni választás. Csak keveseknek adatik meg. Akkor mindenki, aki itthon alkotott a Rákosi-korszakban, vagy a Kádár-érában, az hazug és jellemtelen. Illyés sokat beszélgetett Aczéllal? Azt gondolom, hogy ezeket a beszélgetéseket nem feltétlenül Illyés kezdeményezte, valamint, ha kijelentette volna, hogy ő nem akar Aczéllal beszélgetni, valószínűleg kivívta volna a hatalom haragját, méghozzá teljesen feleslegesen.
Illyés kompromisszumos ember volt. Úgy gondolhatta, hogy ha már történelmileg ez jutott nekünk, magyaroknak, akkor próbáljuk kihozni belőle a maximumot. Márai nem volt ilyen. Ő polgár volt, a szó nemes és jelentős értelmében, ő nem tudott még a felszínen sem, még tettetésből sem, együttgondolkodni a kommunistákkal. Illyés pragmatikus volt, Márai nem. Mindketten nagy emberek és nagy írók voltak.
Nekem nem tetszik ez a könyv. Nem Cs.Szabó László, remek esszéistánk életműve van a középpontban, hanem Arday Géza antikommunizmusa. Éppen napjaink történései bizonyítják, hogy antikommunizmusra szükség van. De nem itt és nem így. Pontosan az nem derül ki a műből, miért is volt Cs.Szabó László szellemi iránytű. Az viszont kiderül, hogy Arday Géza sem szereti a kommunizmust. Én sem. Ez az egy, amiben egyetértünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése