Nick Page: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története
Örülök annak, hogy Nick Page könyve magyarul is megjelent. Nem azért örülök, mert azt gondolnám, a könyv hibátlan, hanem azért, mert rámutathatok egy jelenségre. Ez pedig az ismeretterjesztés elharapódzása az ismeret rovására.
Az Istenben való hit nagyon komoly dolog. Csakhogy a mai kor inkább a lazaságot, a szórakozást preferálja a komoly és tényszerű közléssel szemben. Minden élménnyé akar válni. Nick Page könyve, A kereszténység majdnem tévedhetetlen története, pedig megpróbál felülni erre a hullámvasútra. vicces/vicceskedő egyháztörténet. Néha sikeres, néha nem.
Nem akarok Nagy Konstantinnal együtt kocsmázni, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Nursiai Benedeknek voltak-e csalánkiütései, a latin és görög egyház újraegyesítését sem lehet pusztán így kommentálni: Tapsvihar...Darwin elméletét a keresztények többsége nem fogadta el, Nick Page viszont úgy állítja be, mintha a többség elfogadta volna, csak egy kisebbség tiltakozott. Hensley tiszteletest, aki istentiszteletei alkalmával tényleg felvette a kígyót a kezébe, inkább hősként kellene ünnepelni, mintsem gúnyolni, bár közel sem biblikus, amit tett, hiszen nem szabad Istent kísérteni.
Másfelől azonban: ha én világi lennék- mint ahogy nem vagyok- , és véletlenül kezembe kerülne Nick Page könyve, valószínűleg tetszene. Jó poénnak tartanám a kicsit rosszmájú gúnyolódást a pápán, az unalmas protestánsokon, a karizmatikus mozgalom túlzásain. És a ha tetszene ez a könyv, akkor lehet, hogy elgondolkodnék Istenen, Jézuson, a Biblián,a Hozzá való viszonyomon. A kereszténység majdnem tévedhetetlen története tehát nagyon jó evangelizációs könyv lehet. Illetve: ki tudja. De azért mindenkinek ajánljuk. Nem ízléstelen, csak néhol túl könnyed.
Koinónia, 2018.
Itt a rendkívül színvonalas kiadó weboldala: koinonia.ro
Az Istenben való hit nagyon komoly dolog. Csakhogy a mai kor inkább a lazaságot, a szórakozást preferálja a komoly és tényszerű közléssel szemben. Minden élménnyé akar válni. Nick Page könyve, A kereszténység majdnem tévedhetetlen története, pedig megpróbál felülni erre a hullámvasútra. vicces/vicceskedő egyháztörténet. Néha sikeres, néha nem.
Nem akarok Nagy Konstantinnal együtt kocsmázni, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Nursiai Benedeknek voltak-e csalánkiütései, a latin és görög egyház újraegyesítését sem lehet pusztán így kommentálni: Tapsvihar...Darwin elméletét a keresztények többsége nem fogadta el, Nick Page viszont úgy állítja be, mintha a többség elfogadta volna, csak egy kisebbség tiltakozott. Hensley tiszteletest, aki istentiszteletei alkalmával tényleg felvette a kígyót a kezébe, inkább hősként kellene ünnepelni, mintsem gúnyolni, bár közel sem biblikus, amit tett, hiszen nem szabad Istent kísérteni.
Másfelől azonban: ha én világi lennék- mint ahogy nem vagyok- , és véletlenül kezembe kerülne Nick Page könyve, valószínűleg tetszene. Jó poénnak tartanám a kicsit rosszmájú gúnyolódást a pápán, az unalmas protestánsokon, a karizmatikus mozgalom túlzásain. És a ha tetszene ez a könyv, akkor lehet, hogy elgondolkodnék Istenen, Jézuson, a Biblián,a Hozzá való viszonyomon. A kereszténység majdnem tévedhetetlen története tehát nagyon jó evangelizációs könyv lehet. Illetve: ki tudja. De azért mindenkinek ajánljuk. Nem ízléstelen, csak néhol túl könnyed.
Koinónia, 2018.
Itt a rendkívül színvonalas kiadó weboldala: koinonia.ro
Megjegyzések
Megjegyzés küldése