Grigorij Szluzsityel:Egy moszkvai kandúr feljegyzései
Volt már olyan érzésük, hogy olvasnak egy jó könyvet, még jól is szórakoznak, de közben folyton az jár a fejükben, hogy ez az író még olyan fiatal....
Nekem ez járt a fejemben, miközben az elsőkönyves orosz szerző, Grigorij Szluzsityel:Egy moszkvai kandúr feljegyzései című könyvét olvastam. Lekötött, lebilincselt, e valahogy mégis ott éreztem egy tehetséges, agilis fiatalember keze munkáját, akit a háttérből Csehov, Tolszjtoj, Bulgakov és Paszternák szellemei segítenek. A könyv története szerint egy nyomorék macska szemén keresztül láttatja Moszkva mai társadalmát. Megismerkedünk a lét határán tengődő, ám erről mit sem tudó, jószívű és mindig jókedvű kirgiz vendégmunkásokkal, a macska szemüvegén át látjuk, milyen jó élni egy szeméttelepre kirakott mosógépben. De látjuk a tönkrement életű, állatokkal jótékonykodó szerzetest, aki csak akkor szereti a macskákat, ha győz a kedvenc futballcsapata, megismerkedünk jótékonykodó bolti eladókkal és szadista öregemberekkel, de erről a Szluzsityel-macska-tablóról nem maradnak le a macskafalka sokszor embri viszonylatokra emlékeztető szociológiai leírásai. A többször is átnevezett kandúr- akinek egyébként a neve a legkevésbé fontos dolga- kitűnően látja az embereket. Oyan, számunkra is ismerős érzései vannak, mint a nosztalgia, a honvágy, az együttérzés.
Még azt is jól észreveszi címszereplőnk, hogy miért is tartanak az emberek macskát. Hát azért, így szól a válasz, mert az életük tönkre van menve, és kall valami, ami pótolja a szeretetet. Vajon minden macska így tudja ezt?
Grigorij Szluzsityel könyvéhez azért nehéz ajánlót írni, mert jó. És ami jó, ugyebár, az eladja önmagát. Illetve: mégsem. Ami jó, azt nehezen tudják eladni mások, csak az tudja eladni-ajánlani, aki létrehozta. Mi, magányos városlakók, csak olvassuk, és olvassuk, és azon töprengünk:ugyan hogy jut eszébe egy mai huszonéves fiatalembernek az, hogy regényt írjon egy moszkvai kandúrról?
Tercium Könyvkiadó, 2019,ford.Pavlov Anna. A könyv a Kortárs orosz irodalom sorozatban jelent meg.
Nekem ez járt a fejemben, miközben az elsőkönyves orosz szerző, Grigorij Szluzsityel:Egy moszkvai kandúr feljegyzései című könyvét olvastam. Lekötött, lebilincselt, e valahogy mégis ott éreztem egy tehetséges, agilis fiatalember keze munkáját, akit a háttérből Csehov, Tolszjtoj, Bulgakov és Paszternák szellemei segítenek. A könyv története szerint egy nyomorék macska szemén keresztül láttatja Moszkva mai társadalmát. Megismerkedünk a lét határán tengődő, ám erről mit sem tudó, jószívű és mindig jókedvű kirgiz vendégmunkásokkal, a macska szemüvegén át látjuk, milyen jó élni egy szeméttelepre kirakott mosógépben. De látjuk a tönkrement életű, állatokkal jótékonykodó szerzetest, aki csak akkor szereti a macskákat, ha győz a kedvenc futballcsapata, megismerkedünk jótékonykodó bolti eladókkal és szadista öregemberekkel, de erről a Szluzsityel-macska-tablóról nem maradnak le a macskafalka sokszor embri viszonylatokra emlékeztető szociológiai leírásai. A többször is átnevezett kandúr- akinek egyébként a neve a legkevésbé fontos dolga- kitűnően látja az embereket. Oyan, számunkra is ismerős érzései vannak, mint a nosztalgia, a honvágy, az együttérzés.
Még azt is jól észreveszi címszereplőnk, hogy miért is tartanak az emberek macskát. Hát azért, így szól a válasz, mert az életük tönkre van menve, és kall valami, ami pótolja a szeretetet. Vajon minden macska így tudja ezt?
Grigorij Szluzsityel könyvéhez azért nehéz ajánlót írni, mert jó. És ami jó, ugyebár, az eladja önmagát. Illetve: mégsem. Ami jó, azt nehezen tudják eladni mások, csak az tudja eladni-ajánlani, aki létrehozta. Mi, magányos városlakók, csak olvassuk, és olvassuk, és azon töprengünk:ugyan hogy jut eszébe egy mai huszonéves fiatalembernek az, hogy regényt írjon egy moszkvai kandúrról?
Tercium Könyvkiadó, 2019,ford.Pavlov Anna. A könyv a Kortárs orosz irodalom sorozatban jelent meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése