Könyvekről mindenkinek

 Beat Sterchi svájci író Blösch című regénye 1983-ban jelent meg először. Rögtön átütő sikert aratott. Részben azért,mert sokan úgy olvasták ezt a könyvet,mint az aktuális svájci viszonyok paródiáját-a címszereplő,Blösch,annak a csordának a vezértehene,amely a regényben szereplő falu határában legel-,másrészt azért,mert aktuális társadalmi kérdésről,a vendégmunkások beilleszkedésének problémájáról szólt. A történet főhőse egy fiatalember,Ambrosio. Spanyolországból érkezik egy svájci faluba,csontszegényen. A falu közelében található vágóhídon kap munkát,koszosat és nehezet,amit a helyi fiatalok közül már senki nem vállal. Elhagyatottnak,kicsinek,piszkosnak,műveletlennek érzi magát. Nem is tanulja meg a német nyelvet,úgy érzi,nincs esze hozzá. A helyi lányoknál sem vágódik be,túl elesett.Egyetlen barátja egy helyi születésű kollégája lehetne,csakhogy ő meg nem beszél,nehogy túllépjen az egzisztencialista én hatókörén. Amúgy teljesen normális. Ambrosionak ebben a helyzetben egyetlen társa

Volt már olyan érzésük, hogy olvasnak egy jó könyvet, még jól is szórakoznak, de közben folyton az jár a fejükben, hogy ez az író még olyan fiatal.... Nekem ez járt a fejemben, miközben az elsőkönyves orosz szerző, Grigorij Szluzsityel:Egy moszkvai kandúr feljegyzései című könyvét olvastam. Lekötött, lebilincselt, e valahogy mégis ott éreztem egy tehetséges, agilis fiatalember keze munkáját, akit a háttérből Csehov, Tolszjtoj, Bulgakov és Paszternák szellemei segítenek. A könyv története szerint egy nyomorék macska szemén keresztül láttatja Moszkva mai társadalmát. Megismerkedünk a lét határán tengődő, ám erről mit sem tudó, jószívű és mindig jókedvű kirgiz vendégmunkásokkal, a macska szemüvegén át látjuk, milyen jó élni egy szeméttelepre kirakott mosógépben. De látjuk a tönkrement életű, állatokkal jótékonykodó szerzetest, aki csak akkor szereti a macskákat, ha győz a kedvenc futballcsapata, megismerkedünk jótékonykodó bolti eladókkal és szadista öregemberekkel, de erről a Szluzsity