Páskándi Géza:A szabadság színeváltozásai

Páskándi Géza írói munkássága alapvetően három műnem köré összpontosul:széppróza, dráma illetve esszé. A tartalom mögött rejlő szellemi mondanivaló azonban mindig ugyanaz:egy kérdés. Hogyan tud megmaradni önazönösan a kisebbség a többségben, főleg akkor, ha a többség ezt a megmaradást nem akarja?
A szabadság színeváltozásai című könyv is ezzel a témával foglalkozik. Legyen szó bár Bizánc korakozépkori fejlődéséről ( és az erről írt Páskándi-drámáról), vagy éppen a már gyermekes asszonyok szexuális életéről, netán a demográfia tudományának útvesztőiről, mindig ugyanoda lyunkadunk ki:Erdélybe. Az esszék még a Ceacescu-rendszer kommunista zsarnokságának időszakában íródtak, akkor ,amikor az erdélyi magyarság fizikailag is veszélyben volt, A Conducator mindent elmosó őrülete a hetvenes-nyolcvanas évek fodulóján lépte át azt a bizonyos határt. Mivel a cenzúra igencsak erős volt, ne csodálkozzon a Kedves Olvasó, ha Marx- és Lenin-idézetekkel találkozik, méghozzá eléggé sűrűn. Ezekről a témákról, akkor és ott ,csak ebben a hangnemben lehetett beszélni. Bizonyítani kellett, hogy már Marx és Lenin is harcolt a nemzeti kisebbségek megmaradásáért. Pedig hát harcolt egy ......, már bocsánat. De Páskándinak velük kellett takaróznia ahhoz, hogy kisebsségvédő gondolatai egyáltalán nyomtatásban megjelenhessenek.

Azért eltűnődhetünk azon, mi, 21. századi Olvasók, hogy az ilyen jellegű könyvek, mint A szabadság színeváltozásai, mennyiben járultak hozzá a kommunista diktatúra bukásához. Végül is ki döntötte meg a Conducator rendszerét: Iliescu és csapata, vagy pedig az erdélyi magyar értelmiség, élén Tőkés Lászlóval, Sütő Andrással, Páskándi Gézával és másokkal, senkit nem akarok kihagyni. Azt gondolom, Páskándiék ( igen, innen Magyarországról is) a szellemi ébredésért felelősek. Az erdélyi magyarok tudták, hogy van, aki beszélni mer a torz demográfiai adatokról, a kényszer-abortuszokról, az anyanyelvi otatás ellehetetlenítéséről. Ez a tudat pedig erőt adott a kisebbségi magyarságnak.
Páskándi Géza könye tehát fontos. Nekünk, kései utódoknak is. Újragondolhatjuk a történelmet, no meg a jelent. Mert itt és most is akad feladat bőven. Nem nyugodhatunk. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása