Veszelka Attila:A költő,aki hülye verseket írt

 Szeretem,amikor egy élvonalbeli literátor ironikusan szólal meg. Mert a humor,a keserédes irónia mindvégig része a költő-író-esztéta életének. Még akkor is,ha ez az életmű nem minden darabjában vehető észre. 

Veszelka Attila tudja ezt. Éppen ezért A költő,aki hülye verseket írt,szatirikussága tőbbrétegű. Kifigurázza a társadalmat,amely a költőt körülveszi. Bürokratákból agilis vállalkozók lesznek,normális emberek elképesztő hivatásokat választanak (halottsirató),van,aki nyomul,van,aki visszavonul. A zenész a szabadságot keresi,s közben függőségek rabja lesz,aki pedig nem törődik a szabadsággal,azt valósággal körbeveszi a szabadság. Ha még nem találták volna ki,a rendszerváltás időszakáról beszél nekünk Veszelka Attila,amikor is mindenki igyekezett átállítani az életét. Kinek sikerült,kinek nem. 

A szatíra második rétege a költői sors,alkotói életpálya görbe tūkrön át való megjelenítése. Már a könyv címe is igencsak elgondolkodtató. Hiszen minden költő ugyanazt csinálja:"hülye" verseket ír. A kapitalizmusban a versnek nincs kézzelfogható értéke. A materiális ember legtöbbször hülyeségnek tartja azt,ha valaki verseket ír. Viszont olykor-olykor,talán valamiféle kegyelmi pillanatokban,a költő életútja és a vers mondanivalója találkozik a kor anyagias szellemével. A magasabbrendű,a szellemi,megszólítja a materiálist,a pillanatban élőt. Ezekből a találkozásokból születnek a szatirikus író,költő tollára méltó helyzetek. Veszelja Attila könyve a találkozások könyve. Sok humorral. 

Kiknek ajánljuk A költő,aki hūlye verseket írt című könyvet?Szerintem mindenkinek,aki szereti a jó magyar irodalmat. Nagy előnye a műnek,hogy sokgenerációs,a húszéves egyetemista éppen olyan örömmel forgatja e kisregényt,mint hetven éves nagymamája. Mert jó,mert összefog valamit,amiről azt hittük,hogy már végképp széthullott. És ennek örülhet öreg,fiatal egyformán.