Csűrös Miklós:Géniuszok-kortársaink

 Csűrös Miklós könyve a kortárs irodalom nagyjai és meghatározó alkotásai közül mutat be párat,bevallottan a teljesség igénye nélkül.Kritizálva továbbá azt az irodalomtörténészi felfogást,miszerint géniuszok csak a 19.századig termettek,az azóta eltelt idő pedig a folyamatos hanyatlás korszaka. Éppen ellenkezőleg:Csűrös Miklós éppen arra mutat rá,hogy a 20.században élő zseniknek mennyire összetett problémákkal kellett birkózniuk,de kiállták a próbát:megírták remekműveiket.

E rövid könyvajánlóban a Géniuszok-kortársaink című könyv legfontosabb,terjedelmében is leghosszabb fejezetét tekintenénk át:a Fülep Lajosról illetve a Kodolányi Jánosról szólót. Hangsúlyozzuk,hogy Csűrös nem hasonlítja össze a két alkotót,sem érdeklődésük,sem műveik mentén-így,egymás mellé helyezve mégis fel-feltűnnek bizonyos kontrasztok.

Fülep Lajos a polihisztor. Öt nyelven és sok országba levelez. Érdeklődési köreit még felsorolni is nehéz:szépirodalom,történelem,politika,képzőművészet,néprajz,pedagógia,zene és még sok minden más. Rengeteg terve van,kb. 50 regényt akar megírni,ebből terméazetesen csak néhány készül el. Egy barátja figyelmezteti is:próbáljon meg elengedni bizonyos témékat,dolgokat,mert szét fogja aprózni magát. Karizmatikus egyéniség,ha megjelenik egy társaságban,azonnal ő lesz a középpont. Erdős Renée irónővel kötött házassága pár év után felbomlik. A második világháború alatt komoly erőfeszítéseket tesz az üldözöttek mentése érdekében. Csűrös az önmagát túlvállaló,áldozatkész,de olykor hiúnak,sértődékenynek bizonyuló huszadik századi magyar értelmiségi típusaként mutatja be Fülepet.

Kodolányi János teljesen más alkat. Őt a baranyai egykézés tragédiája indítja megszólalásra,majd fokozatosan jut el addig a felismerésig,hogy a magyar irodalomban a nép nincs megfelelőn ábrázolva. Az 1930-as évek végén sikert arat drámáival (Pogány tüzek,Vidéki történet,Földindulás). A kor vezető színészei játsszák a szerepeket. Ennek a nagy sikerszériának  és a vele járó politikai elkötelezettségnek 1949 után lesz meg a böjtje:letiltják a színházakban,prózai írásai is csak 1955 után jelenhetnek meg. Van olyan kritikus,aki egész életén át gyűlölte. Csűrős Kodolányiban az egy problémára összpontosító,sokszor dogmatikus,de magas színvonalú alkotó típusát ábrázoolja.

Szó esik még a kötetben Fodor Andrásról,Kalász Mártonról,Rónay Györgyről,Takáts Gyuláról,Vas Istvánról. Valóságos irodalmi panoptikum ez,tele géniuszok-kortársaink-portréival. Kitűnő könyv,ajánlhatjuk a magyar irodalom minden barátjának.

Széphalom Könyvműhely,Budapest,1995.