Erdődy Gábor:Kossuth Lajos

 Erdődy Gábor kitűnő könyvének alcíme:A demokratikus polgári átalakulásért és a nemzeti önrendelkezés kivívásáért folytatott küzdelem vezéralakja
Nagyon fontos, hogy történelmi nagyságainkról,államférfiainkról megfelelő életrajzok álljanak az Olvasó rendelkezésére. Erdődy Gábor: Kossuth Lajos című könyve megfelel ennek a feladatnak. Mégis, olykor vegyes benyomásaim támadtak a könyv olvastán. Éppen ezért ebben az ajánlóban kivételt teszek: a megszokott spoiler-technika helyett inkább néhány észrevételt, jót is, kicsit bírálót is, közlök. Hátha olvassa valaki...
1. Nem értem, miért ér véget Kossuth életrajzának tárgyalása a kiegyezéssel. 1867 után Kossuth közel harminc évig élt ( 1894-ben hunyt el, temetéséről már köteteket írtak szakavatott és kevésbé szakavatott, de lelkes történészek), s emigráns politikusként nagyban befolyásolta az ország népének társadalomról, politikáról vallott gondolkodását.  Különösen a falusi-kisvárosi lakosság körében Kossuth mindvégig népszerű maradt. Kosztolányi Dezső írja le, hogy Kossuth halálának napján nagyapja díszmagyarba öltözött, s úgy gyászolták az Itáliában élő államférfit, mintha valamelyik családtagjukat veszítették volna el. Szerintem érdemes lett volna folytatni a könyvet egészen Kossuth haláláig. 
2. A gyermek Kossuth iskoláztatása kapcsán érdemes lett volna megemlíteni, vagy legalább elgondolkodtatni az Olvasót azon, hogy Kossuth vallási toleranciájában mekkora szerepet játszott az, hogy gyermekkorában katolikus, református és evangélikus iskolába is járt. 
3.Annál a bizonyos botrányos ügynél: nem is maga az ingatlanügy volt fontos, hanem az, hogy Kossuth egy kissé hosszúra sikeredett éjszakán kártyázni kezdett, s bizony az árvapénztár vagyonából is játszott- legalább is ezzel vádolták egyesek. Hogy azátn valóban így történt, avagy sem, nem tudjuk, mert- és talán ez a legfontosabb- hivatalos törvénysézeki eljárás soha nem indult Kossuth Lajos ellen ( mennyivel másabb módon alakul a 19-20.század magyar történelme, ha indul...). Ha valóban akkora bűnt követett volna el, Vay Miklós báró biztosan nem alkalmazza őt helyettes követként. Az tény, hogy Kossuth jóhíre az akkori Észak.Magyarországon kissé csökkent. Széchenyi és Deák kezdeti ellenszenve is visszavezehető ezen eseményekig. 
4. Nagyon örvendetes dolog volt Szerző és Kiadó részéről, hogy a könyv második fele eredeti, korabeli szövegek válogatása. Itt van példának okáért a Pesti Hírlap köszöntő vezércikke. elkötelezett megnyilvánulás a haladás, a korszerűsödés mellett. Ami a legmleglepőbb:Kossuth szinte elnézést kér az újságíró kollégáktól, magyarán szólva: a konkurrenciától, hogy belevágott a Pesti Hírlap főszerkesztőségébe. Nem ledorongolja a másikat, nem saját zsenialitását bizonygatja, csak annyit ír, hogy elférnek majd a magyar sajtópiacon. Dicséeretes hozzállás, igazi profi. 
5. Hogy a forrásszövegeknél maradjunk - amit, nem mellesleg, középiskolai tanárok is használhatnak tanóráik tervezése során- érdemes átolvasni Pest vármegye 1947-es követutasítását. Voltaképpen szintézise ez a reformkori magyar gondolkozásnak. Szó esik benne a alkotmányotásról és közteherviselésről éppen úgy, mint a jobbágyok úrbéres földjeinek szabadád tételéről, vagy a büntetőjog reformjáról, azaz arról, hogy bűncselekmény elkövetése esetén nems és nem nemes személyre ugyanazon szabályok vonatkozzanak. Az is megszívlelendő lehet a ma generációi számára, hogy a közlekedés nem lehet pusztán üzlet, azt valamilyen módon a közösség szolgálatába kell állítani, állami elllenőrzés mellett. 
6. Az 1857. szeptember 8-i, Glaasgowban elmondott beszédéről eddig még nem is hallottam. Lényege: csak demokrácia biztosíthatja a szabadságot. 
Ajánljuk Erdődy Gábor könyvét történészeknek, érdeklődő középiskolásoknak és egyetemi hallgatóknak, és mindenkinek, akit érdekel a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának igencsak izgalmas élete.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 2002.