Stefan Zweig: A lélek orvosai
Pszichológia, pszichiátria- van, akinek már e szavak hallatán is feláll a hátán a szőr. Mások szükséges rossznak tartják ezeket a dolgokat, megint mások- sajnos, ők vannak kevesen- kíváncsiak. Utóbbiaknak szól Stefan Zweig:A lélek orvosai című könyve.
Zwieg három életúton keresztül- Mesmer, Mary Baker-Eddy, Sigmund Freud- mutatja be a lélekgyógyászat fejlődését a fejlett világ orvoslásában. Ez már nagyon merész koncepció, ráadásul három ennyire eltérő személyiséget egy kalap alá venni, tevékenységüket folyamatként bemutatni- hát, ez Zweignek nem sikerült. Viszont kaptunk három életutat, melyek közül kettőről nagyon is keveset, a harmadikról viszont nagyon is sokat tudtunk. Mesmernek, a 18. századi osztrák orvosnak élete és tevékenysége a magyar Olvasó előtt alig ismert, s valahogy ugyanígy vagyunk Mary Baker-Eddyvel, a Keresztény Tudomány megalapítójával is. Freudról viszont nagyon is sokat, túl sokat tudunk.
A könyvben szereplő három életrajz közül a legtárgyilagosabban bemutatott a Mesmeré. A 18. századi orvos, aki magnetizálta az embereket, majd rájött, hogy nincs is szükség a mágnesre, merthogy a titokzatos fluidum emberről emberre terjed, nos, ő csak egy lépésnyire volt a pszichológia megalkotásától, ám Zweig felrója neki, hogy ezt a nagyon fontos lépést nem tette meg. Hát, felmerülhet az Olvasóban a kérdés, a korabeli orvostudomány már magát a magnetizálást is eltévelyedésnek tartotta, mit szólt volna egy új tudomány megalapításához?
Mary Baker-Eddy életrajzáról csak azt mondhatom: így nem lehet életrajzot írni. Zweig elfogult tárgyával szemben. Baker-Eddyt egy szexuálisan frusztrált, irigy, tolvaj, kapzsi nőszemélyként mutatja be, a keresztény tudománnyal kapcsolatban ( Christian Science) pedig magát a keresztény alapokat kérdőjelezi meg. Mary Baker-Eddy azért fogalmazta meg igen furcsának tűnő elméletét, a nem tudomásulvett betegség=gyógyulást, mert gyógyulni akart. Gyógyulni, a korabeli orvostudomány sok esetben szélsőséges és minden eredményt nélkülöző, ugyanakkor fájdalmas kezelései nélkül. Ezt így, ahogy Stefan Zweig teszi, nem lehet bemutatni, Mindössze egyetlen mondatocska az előnyökről, sok oldal a hátrányokról- ez nem más, mint elfogultság.
Ugyanilyen elfogult Zweig a Freud-életrajzában, csak éppen ellenkező oldalról. Isteníti Freudot, már a külsejében is valami istenit lát, mintha Freud valami karizmatikus ember lett volna. Pedig tudós volt, aki megalkotott egy elméletet, és azt több-kevesebb következetességgel képviselte. Aki a freudizmusról akar tanulni, annak kifejezetten nem ajánlom ezt az írást. Minden tárgyilagosságot nélkülöz.
Úgyhogy A lélek orvosai című könyv tartalma három életrajzot, ebből 1 jó, 2 rossz. Hogy aztán ezek után érdemes-e ezt a könyvet elolvasni? Döntsön az Olvasó!
xxxxxxxxxxxxxxxxxx
És nézze meg ezt a blogot is:keresztenyeknek.blogspot.com
Zwieg három életúton keresztül- Mesmer, Mary Baker-Eddy, Sigmund Freud- mutatja be a lélekgyógyászat fejlődését a fejlett világ orvoslásában. Ez már nagyon merész koncepció, ráadásul három ennyire eltérő személyiséget egy kalap alá venni, tevékenységüket folyamatként bemutatni- hát, ez Zweignek nem sikerült. Viszont kaptunk három életutat, melyek közül kettőről nagyon is keveset, a harmadikról viszont nagyon is sokat tudtunk. Mesmernek, a 18. századi osztrák orvosnak élete és tevékenysége a magyar Olvasó előtt alig ismert, s valahogy ugyanígy vagyunk Mary Baker-Eddyvel, a Keresztény Tudomány megalapítójával is. Freudról viszont nagyon is sokat, túl sokat tudunk.
A könyvben szereplő három életrajz közül a legtárgyilagosabban bemutatott a Mesmeré. A 18. századi orvos, aki magnetizálta az embereket, majd rájött, hogy nincs is szükség a mágnesre, merthogy a titokzatos fluidum emberről emberre terjed, nos, ő csak egy lépésnyire volt a pszichológia megalkotásától, ám Zweig felrója neki, hogy ezt a nagyon fontos lépést nem tette meg. Hát, felmerülhet az Olvasóban a kérdés, a korabeli orvostudomány már magát a magnetizálást is eltévelyedésnek tartotta, mit szólt volna egy új tudomány megalapításához?
Mary Baker-Eddy életrajzáról csak azt mondhatom: így nem lehet életrajzot írni. Zweig elfogult tárgyával szemben. Baker-Eddyt egy szexuálisan frusztrált, irigy, tolvaj, kapzsi nőszemélyként mutatja be, a keresztény tudománnyal kapcsolatban ( Christian Science) pedig magát a keresztény alapokat kérdőjelezi meg. Mary Baker-Eddy azért fogalmazta meg igen furcsának tűnő elméletét, a nem tudomásulvett betegség=gyógyulást, mert gyógyulni akart. Gyógyulni, a korabeli orvostudomány sok esetben szélsőséges és minden eredményt nélkülöző, ugyanakkor fájdalmas kezelései nélkül. Ezt így, ahogy Stefan Zweig teszi, nem lehet bemutatni, Mindössze egyetlen mondatocska az előnyökről, sok oldal a hátrányokról- ez nem más, mint elfogultság.
Ugyanilyen elfogult Zweig a Freud-életrajzában, csak éppen ellenkező oldalról. Isteníti Freudot, már a külsejében is valami istenit lát, mintha Freud valami karizmatikus ember lett volna. Pedig tudós volt, aki megalkotott egy elméletet, és azt több-kevesebb következetességgel képviselte. Aki a freudizmusról akar tanulni, annak kifejezetten nem ajánlom ezt az írást. Minden tárgyilagosságot nélkülöz.
Úgyhogy A lélek orvosai című könyv tartalma három életrajzot, ebből 1 jó, 2 rossz. Hogy aztán ezek után érdemes-e ezt a könyvet elolvasni? Döntsön az Olvasó!
xxxxxxxxxxxxxxxxxx
És nézze meg ezt a blogot is:keresztenyeknek.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése