Ürögdi György: Nero
Neroról ( aki nem Néró, mert latinban nincs ékezet) az átlagember csak annyit tud, hogy a történelem egyik legnagyobb pszichopatája, és ő gyújtotta fel Rómát, hogy aztán ráverje a balhét a keresztényekre. Aki elolvassa Ürögdi György könyvét, kissé meglepődik.
Nerot ugyanis szerette a római nép. Azért szerette, mert nem volt sznob. Kocsmázni járt a parasztokkal, egy szál ágyékkötőben részegen danolászott velük. A konzervatív szenátori rend tagjai persze felháborodtak, merthogy római császár nem művelhet ilyet. Mint ahogy azt is méltatlannak tartották egy római császárhoz, hogy színpadon lépjen fel, színészként, énekesként ( volt, hogy koldust alakított). Nero nagyon könnyen befolyásolható volt, nem alakult ki felnőtt személyisége. Csakhogy nem mindegy, hogy valakit Seneca befolyásol, egy nagy filozófus, vagy pedig Tigellinus, egy szintén pszichopata karrierista, aki minden potenciális ellenfelét megöleti. Nero sokszor hozott jó külpolitikai döntéseket, például az örmény-párthus viszályban. Nero jól ítélkezett belpolitikai kérdésekben, mindig ragaszkodott a törvények betartásához.
Szóval, Ürögdi György könyve nagyon alapos, ugyanakkor jól megírt ókortudományi ismeretterjesztő munka. Mindig hivatkozik forrásokra ( Tacitus, Seneca, Suetonius, Cicero, Idősebb vagy éppen ifjabb Plinius), semmit nem mond a levegőbe. Ahol feltételez, ott jelzi, hogy elméletről vagy hipotézisről van szó.
Hogy kinek ajánljuk Ürögdi György: Nero című könyvét? Minden tudományos kutatónak. Mert kiderül ebből a könyvből, hogy megőrizheti az ember akkor is a tárgyilagosságot, ha jól ír. A kettő nem ellentéte egymásnak. A forrásokon alapuló történetírás nem unalmat jelent ,csak korrektséget. És a Nero című könyv ebben példát mutat.
És mit mond a könyv arról, hogy Nero felgyújtotta Rómát? Erre a kérdésre is választ kaphat az Olvasó. Olyan választ, melyre nem számít.
Nerot ugyanis szerette a római nép. Azért szerette, mert nem volt sznob. Kocsmázni járt a parasztokkal, egy szál ágyékkötőben részegen danolászott velük. A konzervatív szenátori rend tagjai persze felháborodtak, merthogy római császár nem művelhet ilyet. Mint ahogy azt is méltatlannak tartották egy római császárhoz, hogy színpadon lépjen fel, színészként, énekesként ( volt, hogy koldust alakított). Nero nagyon könnyen befolyásolható volt, nem alakult ki felnőtt személyisége. Csakhogy nem mindegy, hogy valakit Seneca befolyásol, egy nagy filozófus, vagy pedig Tigellinus, egy szintén pszichopata karrierista, aki minden potenciális ellenfelét megöleti. Nero sokszor hozott jó külpolitikai döntéseket, például az örmény-párthus viszályban. Nero jól ítélkezett belpolitikai kérdésekben, mindig ragaszkodott a törvények betartásához.
Szóval, Ürögdi György könyve nagyon alapos, ugyanakkor jól megírt ókortudományi ismeretterjesztő munka. Mindig hivatkozik forrásokra ( Tacitus, Seneca, Suetonius, Cicero, Idősebb vagy éppen ifjabb Plinius), semmit nem mond a levegőbe. Ahol feltételez, ott jelzi, hogy elméletről vagy hipotézisről van szó.
Hogy kinek ajánljuk Ürögdi György: Nero című könyvét? Minden tudományos kutatónak. Mert kiderül ebből a könyvből, hogy megőrizheti az ember akkor is a tárgyilagosságot, ha jól ír. A kettő nem ellentéte egymásnak. A forrásokon alapuló történetírás nem unalmat jelent ,csak korrektséget. És a Nero című könyv ebben példát mutat.
És mit mond a könyv arról, hogy Nero felgyújtotta Rómát? Erre a kérdésre is választ kaphat az Olvasó. Olyan választ, melyre nem számít.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése