Dragomán György:Rendszerújra
(Alcím:Szabadulástörténetek.A cím a könyvborítón kisbetűvel írva!)
Dragomán György:a magyar irodalom egyik zsenije ( szerencsénkre, van belőlük sok...). Minden könyve kiemelkedik a bőséges irodalmi termésből. Fénylik. Még akkor is, ha a művek hangulata olykor sötét.
Rendszerújra című könyvében új magasságokba emeli a modern ( és nem posztmodern!) magyar novellisztikát. Irodalomtudósok feladata lesz, hogy megállapítsák a Dragomán-novellák előzményeit, stilisztikáját, hatástörténetét. Én most csak néhány állítást fogalmaznék meg. Választ arra kérdésre:miért olyan jó prózaíró Dragomán György?
1. Nem szégyell tanulni és a tanultakat továbbfejleszteni
2. Nem szégyell teljesen eredeti lenni.
3. Törődik az Olvasóval. A történet mindig érthető, még akkor is, ha teljesen abszurd. Meg sem fordul a befogadó fejében, hogy az, ott, lehetne másképp is.
4. Nagyon érdekes realizmus és absztrakció viszonya a Rendszerújra novelláiban. A helyzet általában abszurd ( pl.Rámen: egy állítólagos időutazót tartanak fogva a pincében)- a szereplők beszéde, viselkedése realista, emberi- és éppen attól lesz abszurd, hogy az abszurd helyzetben is realista módon viselkednek. A könyv legtöbb novellája voltaképpen egy duplacsavar.
5. Nem ragaszkodik a novella hagyományos definíciójához: pl.az Átkelés című műben nincs hagyományos értelemben vett cselekmény. Szerintem- nyilván lehetségesek más olvasatok is- ez a mű az Istenhez való megtérésről szól.
Kinek ajánljuk e könyvet? Szerintem minden magyartanárnak és magyar szakos hallgatónak el kell olvasnia, valamint mindazoknak, akik ebben a technicizált 21.századi világban még szeretnek olvasni. Apropó, technicizáltság: a Papírpohár című történet a legjobb magyar irodalmi feldolgozása az ember 21.századi techhno-rabsága című témának.
Magvető, Budapest, 2018.
Dragomán György:a magyar irodalom egyik zsenije ( szerencsénkre, van belőlük sok...). Minden könyve kiemelkedik a bőséges irodalmi termésből. Fénylik. Még akkor is, ha a művek hangulata olykor sötét.
Rendszerújra című könyvében új magasságokba emeli a modern ( és nem posztmodern!) magyar novellisztikát. Irodalomtudósok feladata lesz, hogy megállapítsák a Dragomán-novellák előzményeit, stilisztikáját, hatástörténetét. Én most csak néhány állítást fogalmaznék meg. Választ arra kérdésre:miért olyan jó prózaíró Dragomán György?
1. Nem szégyell tanulni és a tanultakat továbbfejleszteni
2. Nem szégyell teljesen eredeti lenni.
3. Törődik az Olvasóval. A történet mindig érthető, még akkor is, ha teljesen abszurd. Meg sem fordul a befogadó fejében, hogy az, ott, lehetne másképp is.
4. Nagyon érdekes realizmus és absztrakció viszonya a Rendszerújra novelláiban. A helyzet általában abszurd ( pl.Rámen: egy állítólagos időutazót tartanak fogva a pincében)- a szereplők beszéde, viselkedése realista, emberi- és éppen attól lesz abszurd, hogy az abszurd helyzetben is realista módon viselkednek. A könyv legtöbb novellája voltaképpen egy duplacsavar.
5. Nem ragaszkodik a novella hagyományos definíciójához: pl.az Átkelés című műben nincs hagyományos értelemben vett cselekmény. Szerintem- nyilván lehetségesek más olvasatok is- ez a mű az Istenhez való megtérésről szól.
Kinek ajánljuk e könyvet? Szerintem minden magyartanárnak és magyar szakos hallgatónak el kell olvasnia, valamint mindazoknak, akik ebben a technicizált 21.századi világban még szeretnek olvasni. Apropó, technicizáltság: a Papírpohár című történet a legjobb magyar irodalmi feldolgozása az ember 21.századi techhno-rabsága című témának.
Magvető, Budapest, 2018.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése