Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme:klasszikus magyar írók a futballról. Csillag Péter:Ady stoplisban című könyve sajátos magyar irodalmi tabló. Megmutatja, nagy íróink hogyan viszonyultak a sporthoz, azon belül is leginkább a labdarúgáshoz. Ahogy olvassuk halhatatlan nagyjaink könyveiből, verseiből, újságcikkeiből származó idézeteket, kialakul bennük, Olvasókban, egyfajta tipizálás, arra vonatkozólag, hogyan vélekedtek szellemi nagyjaink a sportról. 1.Az első csoportba azok tartoznak, akik teljes egészében elítélték a versenysportot. Ide sorolhatjuk, Márai Sándort és Szabó Dezsőt. Mindketten úgy érezték, az egyre inkább üzletiessé váló sport figyelemelterelés, a nagy nemzeti és emberi problémáktól való menekülés. 2. A második csoport tagjai elfogadták ugyan a sportot, de különösebben nem érdekelte őket: nagy költőink, íróink zöme ide tartozik. Példaként említjük közülük Pilinszky János, Zelk Zoltán, József Attila,Ottlik Géza, Örkény István ( utóbbi azért szeretett meccsekre járni) nevét. Jómagam Radnó

Szabó Dezsőtől legtöbben csak a Horthy-korszak társadalomformáló művét, Az elsodort falut ismerik. Pedig Szabó Dezső munkássága nem korlátozódik erre az antiszemita felhangoktól sem mentes regényre. Az 1930-as években felismerte- vagy felismerni vélte, kinek hogy tetszik- hogy a magyarságra a svábság éppen akkora veszélyt jelent, mint a zsidóság. Ebben természetesen nem volt igaza, dehát utólag könnyű okosnak lenni...Mindenesetre a svábellenes nagy ráébredésből született egy szellemes hangú politikai pamflet Ede megevé ebédem ( Milyen szekfű nyílt Schittenhelm Ede sírján?) címmel. Az írás könyv alakban is megjelent. Szabó Dezső ebben a műben a kor vezető történészének, Szekfű Gyulának válaszolt. Szekfűt irritálta az idegenellenesség, Szabó és az őt követő értelmiségiek ( nagyon sokan voltak) viszont asszimilációellenesek voltak. Pontosabban: úgy vélték, nem lehet a zsidókat és a svábokat asszimilálni. A két szellemi óriás vitájából még további viták kerekedtek, melyek egészen az 1944