Könyvekről mindenkinek

 A Játék a kastélyban Molnár Ferenc egyik legtöbbet játszott színműve,többször megjelent önálló könyv formájában is. Molnár Ferencet általában az úgynevezett polgári színmű egyik klasszikusaként szokás emlegetni. Mit is jelent ebben a szóösszetételben a "polgári" jelző?Jelent egy térbeli közeget:szalont,kastélyt.Jelent karaktereket:grófok,hercegnők,üzletemberek,papok,művészek(a sikeres fajtából) szerepelnek ezekben a darabokba. A Liliom kivétel. A polgársághoz tartozó néző voltaképpen azokat a figurákat látta-hallotta a színpadon,akikkel mindennapi életében érintkezett. A polgári színmű-"normális"színmű. Normális emberek keverednek rendkívüli helyzetbe.  A Játék a kastélyban tipikus polgári darab. Egy nagyon rövid spoilerrel szeretnénk kedvet csinálni a megtekintéséhez, illetve- ennek hiányában- az elolvasásához. Turai és Gál sikeres színházi szerzők, népszerű operettek alkotói, a pesti kulturális élet kedvencei. Azért szálltak meg a kastélyban, mert Annie művésznő

 Báró Malcomes Jeromosné a 19.századvégi Budapest szellemi életének jellegzetes alakja volt. Voltaképpen irodalmi szalont működtetett, ahol tehetséges- és sokszor kevésbé tehetséges- fiatal írók, köztük sok nő is, felolvashatta elkészült művét. Igazi úriaszony volt ő, a szó nemes értelmében. Rengeteget jótékonykodott, ő volt a magyar gyermekvédő egyesület első alelnöke, e témában nemzetközi kongresszus rendezésében vállalt aktív szerepet.  Irodalmi működésével nem alkotott jelentőset- legalábbis nem a mai fogalmaink szerint, rendszerint német és magyar nyelvű tárcákat írt- a korban ( a Mákvirágok című könyv 1892-ben jelent meg) viszont népszerű volt. Ennek a népszerűségnek két oka van: 1.Mivel remekül ismerte a gyermekek világát, gondolkodását, sikerült, talán először a magyar irodalomban, realistán ábrázolni a gyermeket, mint a felnőttektől különböző lényt. A patetikusan keresztény angyali idealizmustól- és az ebből eredő csöpögős giccstől- megfosztva, minden jó és rossz tulajdonságáv

Walt Whitman és Robert Browning között mindössze egyetlen hasonlóság akad:mindketten költők voltak, és mindkettőt őrültnek tartotta saját kora. Ennek ellenére olvasták a könyveiket- gondolom, úgy érezte a Tisztelt Olvasóközönség, hogy költőknél egy kis őrület nem veszélyes, sőt... Whitmant elsősorban szabadverseiről ismerjük. Azért tartom ezt igencsak felszínes megközelítésnek, mert a szabadvers, az pusztán forma. A lényeg a tartalom, a gondolat, az ívelő sorokban kirejlő szenvedély. Whitmannél mindhárom, de főleg a valóság iránti szenvedély igen erős. Az Ének magamról című, kisregény-terjedelmű, 52 verset foglal magában. Egyfajta költői enciklopédiája ez a kornak, a hitnek, a léleknek, a fejlődő Amerika lüktetésének. Whitman igen fontosnak tartja istenhitét. Hát, nem tudom, melyik keresztény egyház fogadná szívesen tagjai közé az amerikai költőt, merthogy az ő istenhite nem más mint panteizmus. A világ minden dolgában ott lüktet az élet, a költőnek, a whitmani szerepfelfogásban, ped