Keller Ferenc-Kovács Péter et al.:Debrecen paneles lakótelepei

 Egyedülálló építéstörténeti- és tegyük hozzá nyugodt szívvel: helytörténeti- könyv került a polcokra 2022-ben. Keller Ferenc, Kovács Péter és szerzőtársaik (Bajusz Boglárka, Czirják Róbert, Gazdag Olivér, Havrlant Benjámin máté, Ligeti József) Debrecen lakótelepiről írtak lenyűgöző könyvet. Persze, sokan fanyaloghatnak: ugyan, mi szépség lehet egy lakótelepben? De, ha elolvassuk a Debrecen paneles lakótelepi című munkát, be kell látnunk, hogy a huszadik században a lakótelep igenis nagyon komoly társadalmi, demográfiai és nem utolsósorban politikai igényeket elégített ki. 

A könyv egy általános bevezetővel kezdődik, melyből megismerhetjük a panelek készítésének titkát, történetét, nemzetközi összehasonlításokat tehetünk. Megtudhatjuk, hogy az 1960-as években a Szovjetunióban ( ahol a lakáskérdés hasonlóan akut probléma volt, mint nálunk) már több, mint 300 házgyár működött. A 9.oldalon látható táblázat láttán igencsak megdöbbenhetünk, milyen alacsony volt még Budapesten is a saját fürdőszobával rendelkező lakások aránya- s mennyivel roszabb volt a helyzet a vidéki városokban! Amikor tehát a Kádár-rendszer konszolidációjának egyik kjeleként bekövetkezett a demográfiai robbanás, a helyi és országos politikai vezetés elérkezettnek látta az időt arra, hogy lakótelepek épüljenek a hajdúsági megyeszékhelyen is. Ezek után részletes leírást olvashatunk az alábbi lakótelepekről:
- Vénkert
- Fényes udvar
- Csapó utca
- Burgundia utca
-Darabos-Bethlen-Mester utca
- Újkert
Nsgyjából ezek a lakótelepek határozzák még ma, a 21.században is Debrecen városképét, közlekedését, gazdasági és társadalmi életét. Azért hozzátehetjük:ma már messze nem olyan " modern" dolog tízemeletesben lakni, mint mondjuk az 1970-es évek végén, ma inkább a saját tulajdonú kertes ház számít menőnek. 
Megismerjük a lakótelepek építészeit:Bíró Mártont, Boruzs Bernátot, Murányi Ernőt, Arató Andrást, Kovács Ákost és sok más szakembert ( statikusokat, épületgépészt,elektromos és szakipari tervezőt, belsőépízészt, kertészt és másokat), akik nélkül ma nem lenne Tócóskert vagy Újkert. Választ kapunk arra kérdésre, hogy volt-e Debrecennek az 1970-es években átfogó lakásprogramja, vagy a város vezetése ( a Tanács, ahogy akkor mondták) inkább csak megragadta a kínálkozó lehetőségeket, és improvizált. Megtudjuk, hogyan zajlottak- volt-e társadalmi ellenkezés?- a kisajátítások, szanálások ( még olyan is előfordult, erre egy mai építészmérnök elkerekedett szemmel csodálkozna rá, hogy párhuzamosan zajlott az építés és a szanálás! Az egyik oldalon bontottak, a másikon pedig már építettek...). Nagyon érdekesnek tűnhet így utólag, mekkora figyelmet fordítottak az építtetők a lakótelepi zöldterületek kialakítására, mennyiségére, minőségére( ez egyébként társadalmi elvásár is volt, okulva néhány fővárosi betondzsungel pszichikai élhetetlenségéből). Választ kapunk olyan kérdésekre, mint pl. a miért pont ott, miért pont akkor. A válasz lényege:rengeteg lett a lakos, és ahol az állam jóváhagyta. 
Amit hiányoltam a könyvből, de ez már inkább a társadalomtudományok művelőire tartozik: a lakóteleppek társadalomtörténete. Kik voltak az első lakók? A korábbi családi ház- és kiskerttulajdonosok akartak-e tízemeletesekben élni? Az új lakók közül hányan jöttek Debrecenből, hányan vidékről? Érdekes lenne egy következő átfogó kutatás, építészek és bölcsészek interdiszciplináris együttműködésében. Egy másik irány pedig lehetne: ugyanilyen könyvet írni az ország összes lakótelepéről. 
Keller Ferenc és mások Debrecen paneles lakótelepi című könyvét pedig minden debreceninek ajánljuk. Nagyon sok érdekesség kiderül belőle, sok olyan információt, adatot találunk ebben a könyvben, amely meglepő és egyben elgondolkodtató. De ajánljuk ezt a könyvet a Kádár-korszakkal hivatásszerűen foglalkozó történészeknek is. Számukra is nagyon tanulságos lehet, és előreviheti munkájukat. 

Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press, 2022.