Szép Versek,1978

 A magyar irodalomtörténet máig élő legendás könyvsorozata a Szép Versek. Az 1978-as kötet olyan költőóriások műveiből tartalmaz hihetelenül értékes válogatást, mint- mások mellett- Ágh István, Balázsovits Mihály, Baranyi Ferenc, Csukás István, Fodor András, Gergely Ágnes, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc, Nagy Gáspár,Nagy László, Nemes Nagy Ágnes,Szécsi Margit, Tandori Dezső és sokan mások. Óriások ők, a magyar irodalom óriásai, akiknek könyveit megjelenésük idején az utolsó darabig elkapkodták. Most, több, mint negyven évvel a kötet megjelenése után, azokat a verseket emelném ki a könyv rendkívül gazdag terméséből, melyek a ma, a 21.század embere számára a leginkább releváns mondanivalót hordozzák. 

Bella István:Innen és túl című költeménye az istenkeresésről, az ember spirituális énjének feltalálásáról szól. Az ember ebben a világkorszakban a mélységben él, elválasztva a magasabbrendű erőktől. De azért próbál magasabbrendű lenni, próbálja meglátni, megtalálni Istenét, beszélni hozzá. A fentről érkező üzenetek ugyanakkor gyakran megbuknak a műveletlen tájon ("Gaz és dudva fölitta fény..."). Ugyanakkor az isteni fény bennünk is van, lényünk része ("Ha vagy s, tudom, nem te/csupán a fénylés formái időznek/bennem..."). A négysoros, keresztrímes forma igencsak jól illeszkedik a kozmikus, látszólagos rendetlenségben valósággal fürdő mondanivalóhoz. 

Csukás István: Ásatag ének-e Petőfi bordalainak hangvételében szól az öregedésről, a világból való elmúlásról. Az élet fizikai tere összeszűkül, kitágul ellenben a metafizikai lét, a szelllemi dimenzió, mégpedig azért, mert hozzájön az eddig szerzett tudáshoz az emlékezés. Az emlékezés pedig megbékélést is hoz, leszámolást a hajdani, jogos és jogtalan sérelmekkel. A harag tompul, a bensőnkben élő szelindekek elnémulnak. 

Fodor András: Tested kenyerén című költeménye - szerintem,hiszen az értékelés mindig szubjektív ízlés kérdése is- az 1945 utáni magyar irodalom egyik legszebb alkotása. Szerelmes vers, melyben a férfi megköszöni a nőnek az ajándékot. Az együttlétből szerelem sarjad, vérköröket és egész testeket egybefonó bolddogság a jutalom. Az egybeolvadt kettős számára a világ már nem annyira számít, a külső események másodlagossá válnak. 

Nagy Gáspár:Homálylok című verse Pilinszky négysorosaira emlékeztet, aligha szándéktalanul. Ebben a nyolcsoros világban minden homályos és minden folyamatos mozgásban van. Az uralkodó írásjel a kérdőjel, az egzisztencia elveszítette kijelentő módjait, határozottságát, mindig csak kérdez, s mivel világos válaszokat soha nem kap, újból kérdez. A költő és verse eben a választalan, suttogós-homálylós világban világít, pontosabban:eltűnik, homálylik, ha kell. Homály és világosság látszólagos antagonizmusa itt eggyé válik. Nem tudjuk, hogy azt látjuk jobbban, ami világos körvonalakkal megrajzolt, Az egész huszadik század ilyen volt, ilyen kettős természetű. 
Amikor Nagy Gáspár verseit olvastam, mindig sejtettem, hogy érdekli őt a modern képzőművészet. Itt a bizonyíték. 

Nagy Lászó ezúttal nem a tőle megszokott, népi motívumokkal ékesÍtett költeményeivel örvendeztet meg bennünket. Kondor Béla képeihez írt versei teljesen más vizekre vezetnek. A Fiatal menyasszony például egy habzó pofaszakállú koravén öregúr képével indul, akinek " szíve harapós". Ha metaforikusan értelmezem, ez az öregúr bizony a korabeli Magyarország, a kisasszonxyok pedig mi, magyarok vagyunk, nekünk kellett volna vigyáznunk a művész úrra. 
Nem sikerült. 

A Szép Versek 1978 című antológiát minden irodalomkedvelőnek tiszta szívből ajánlom. Antikváriumokban még beszerezhető. 

Magvető Könyvkiadó, Budapest,1979.