Milan Kundera:Azonosság

 Milan Kundera (sz.1929) az európai irodalom élő legendája, nemzetközileg elismert klasszikusa. Csehszlovákiában született, de emigrálni kényszerült, ma Franciaországban él.Szinte minden műve a legmagasabb osztályba tartozik. Azonosság című regénye egy középkorú francia párról szól, akik olyan belső szenvedésen mennek keresztül, amit még egy nagyszerű író sem képes teljes pontossággal megfogalmazni. A regény cselekménye a jelenben, az élő realitásban indul, aztán valahol egy különös, nyugtalanító álomban ér véget.

Nagyon rövid spoiler következik, némi értelmezéssel megfűszerezve. Jean-Marc és Chantal középkorú, értelmiségi francia pár. Hogy kicsit kiengedjék a munka gőzét, a messzi Normandiába utaznak, pihenni. Chantal itt döbben rá, hogy véget ért a fiatalság: már nem fordulnak meg utána a férfiak. Aggodalmát elmondja a férfinak is, akit eléggé érzékenyen érint ez a vallomás, merthogy úgy érzi, a nő semmibe veszi, lekezeli. Hazatérve a nyaralásból, Chantal furcsa leveleket kap egy ismeretlen hódolótól: a férfi minden lépéséről tud, része az életüknek, követi őket. A levelekben kifejezi mérhetetlen szerelmét, vágyódását- de az egész valahogy nem áll össze, túl mohó, perverz. A nő elrejti a leveleket a melltartói közé. Egyre gyakoribbak lesznek a levelek, egyre hevesebbek, egyre otrombábbak. Vajon ki lehet a titokzatos udvarló? A fiatalember a közeli kocsmából, aki a múltkor elállta útját? Az elegánsan öltözött koldus, aki mindig segítséget kér, és nem vállal fizikai munkát, mert nincs munkásruhája, csak öltönye? Jean-Marc, szemmel láthatólag, semmit nem vesz észre felesége lelki szenvedéseiből, inkább csak a karrierjével foglalkozik.
Időközben megismerjük Chantal múltját. Férjétől nemrég vált el, sógornője, akit mérhetetlenül naivnak tart, mégis próbálja vele tartani a kapcsolatot. Egyszer, váratlanul, megjelenik új lakásán ,magával hoz három, mérhetetlenül rossz gyereket, és akkor váratlan fordulat áll be történetünkben...

Kundera arról győzi meg Olvasóit, hogy a kortárs világban is van remény. Hogy bármilyen öregek, bonyolultak, erőtlenek és reménytelenek vagyunk is, át tudunk vergődni a jelenünkön, hogy aztán mi következik, az mindenkinek hitétől függ. Nagyon szépek a Normandiáról készült apró, picike tájleírások, az a ködös, világosszürke, tengerparti hangulat, amit Kundera ( aki már évtizedek óta Franciaországban él), olyan érzékenyen ír le, hogy filmszerűen látjuk magunk előtt az egészet, érezzük a sós tenger( azaz inkább óceáni) víz semmihez sem hasonlítható illatát, lábunkat gondolatban az ezüstszínű homokba mélyesztjük. Ott vagyunk a férfi és a nő intim pillanatainál is, látjuk az arcukat, követjük a szájuk mozgását. Olyan ez a könyv, az Azonosság, mint egy újhullámos francia film. A cím egyébként az ember folytonos önkeresésére, az identitás olykor erőszakolt hajkurászására utal.

Kinek ajánljuk ezt a nagyszerű könyvet? Azt gondolom, az Azonosság a huszadik századi európai irodalom legjobb tíz könyve között van, ezért mindenkinek ajánlom, aki hivatásszerűen foglalkozik irodalommal. Ugyanakkor tény, hogy ezeknek a mély gondolatoknak, metaforáknak a megértéséhez kell egy bizonyos élettapasztalat, kor, párkapcsolati és olvasási rutin, az európai irodalmi hagyomány valamelyes ismerete. Éppen ezért ki merem jelenteni, hogy az Azonosság című Kundera-könyv inkább a szépirodalmat kedvelő középkorú illetve idősebb Olvasók szívét-lelkét fogja megérinteni. De lehet, hogy mégsincs igazam, és a fiatal korosztály is pozitívan, értve reagál rá. Legyen úgy!

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997. Fordította N.Kiss Zsuzsa