Csoóri Sándor:Iszapeső

 Csoóri Sándort (1930-2016), 20-21.sázadi irodalmunk egyik legnagyobb alakját elsősorban költőként és esszéistaként ismerjük. Iszapeső című könyve, amolyan unikumként az életműben, regény, mégpedig, ha egészen precízen fogalmazunk:áldokumentarista bűnügyi riportregény. Az alábbiakban egy rövid spoilerrel szeretnénk kedvet csinálni az olvasáshoz minden korosztály számára. Különösen felhívnánk a fiatalok figyelmét erre a tragikus történetre. 

A történet Magyarországon játszódik, az 1956-os forradalom és szabadságharc után. A Magos család életébe nyerünk bepillantást. Magos Mihály tanyagazda, jó mezőgazdász, de- ahogy ma mondanánk- munkamániás, semmi egyéb nem számít neki, csak a föld, a jószág, a búza, meg minden. Rendkívül kegyetlennné, érzéketlenné válik. Három lánya van: Eszter, Zsófi és Mária. Eszter a közeli faluból, nevelt lányként kerül a hírhedt  tanyára, ahol se víz, se villany, semmiféle szórakozási lehetőség,ahol semmi más nincs, csak a munka a jószággal. Eszter egyszer elszökik egy fiúval, aztán bűnbűnóan hazatér, nevelőapja apja azzal bünteti, hogy leereszti a kútba. Eszter próbál alkalmazkodni, nem megy, megint elszökik, előbb valami gyári segédmunkás, aztán pedig prosti lesz belőle. Zsófi ugyanolyan kegyetlen, szívtelen lénnyé válik, mint az apja. Megveti testvéreit, mert azok nem azonosulnak a falu évszázados értékrendjével. A harmadik testvér,Mária sorsa a legtragikusabb: egy nyári napon öngyilkos lesz ( legalábbis az orvos ezt állapítja meg). Belefojta magát egy tóba. 
Az apa a temetés után elképesztően viselkedik. Nem hajlandó azonosítani a lányát, semmilyen segítséget nem nyújt a hatóságoknak. Úgy van vele, hogy Mária megérdemelte sorsát. A temetésnél inkább maga mossa le a holttestet, semminthogy kétszáz forintot fizessen a temetőgondnoknak. Egyetlen jó szava sincs a halott lányáról. A falu, akinek már amúgy is elege van az öreg Magdából, ellene fordul, nem szolgálják ki Zsófit a boltban, stb. Rendőri kísérettel mennek haza a temetésről is, nehogy nekikessen a falu népe. 
Elhangzik egy mondat:ugyan, ki lesz öngyilkos úgy, hogy folyóba ugrik? Csoóri nagyon ügyesen csak egyetlenegyszer hallatja ezt a mondatot, az Olvasó mégis elbizonytalanokdik az öngyilkosság tényét illetően. 
A riporter megpróbál alaposabban utánajárni a körülményeknek, beszél az öreg Magdával is. Az elmondja az újra-téeszesítés történetét, kizárólag a gazdaságról beszél, mintha azonkívül nem is volna élet. A lányairól egyetlen kedves szó sem, kizárólag Zsófiról. A másik kettő mintha nem is létezne számára. Az érzelmek világa, mint olyan, Magda számára teljesen idegen. mint egy földművelő gép- olyan a beszéde, a viselkedése. 

Csoóri számára, azt gondolom, 21. századi Olvasóként, ez a könyv olyan volt, mint leszámolás. Nem magával a népi irodalommal és annak közegével, a parasztsággal számol le, csak annak az illúziójával. Ebben a könyvben a földművelő ember már nem ragaszkodik földjéhez ,állataihoz, vágyik messze, fel a városba, mert ott- úgy tűnik az ötszázlelkes falvak világávól nézve. más az élet, más a világ. A falusi lányok sem azok a drága szendeszüzek, mint Petőfinél. Irgalmatlan, mindenre kapható lányok ők, akik szintén a városi kultúrában keresnek menedéket. Az Iszapeső ízig-vérig realista irodalom: nagyon fontos társadalmi változások dokumentuma. Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki érdeklődik a huszadik század irodalma és/vagy történelme iránt, azonkívül nem megy el a kedve egy kis nyomozósditól. 

Magyvető, 1981.