L.Stipkovits Erika:Mi,együtt-Családi kapcsolataink pszichológiája

Világunkban nagyon sok a rosszul működő család, párkapcsolat. Legtöbbször ennek az az oka, hogy nem rendelkezünk kellő önismerettel. L.Stipkovits Erika: Mi, együtt. Családi kapcsolataink pszichológiája című, kitűnő könyvében nagyon hasznos tanácsokat, példákat olvashatunk arról, hogyan mennek tönkre emberi kapcsolataink és hogyan lehet helyreállítani azokat. Az alábbi nagy témakörök köré szerveződik a könyv szövege:
-szülő-gyermek kapcsolat a gyermek szemével
- párkapcsolat
- szülő-gyermek kapcsolat a szülő szemével
- nagyszülők viszonya a családtöbbi tagjához
- testvéri kapcsolat
- az egyén változtatási lehetőségei.

L.Stipkovits Erika nagyon hangsúlyozza a felnőtt egyén felelősségét. Mert igaz, hogy sok problémánk gyermekkorunkban gyökerezik, felnőttként mégsem mutogathatunk szüleinkre, nagyszüleinkre, mint " bűneink" elkövetőire. Az egyénnek van lehetősége ( pl.pszichoterápia révén, de más eszközök is adottak) módosítania a családból hozott rossz viselkedésformákat, beidegződéseket. 
Mert igaz ugyan, hogy vannak borostyán-típusú szülők, üveghegy- szülők, perfekcionista szülők, bántalmazó szülők, idomár- szülők, mártír-szülők, a gyerekeknek mégsem kötelező követniük az előző generációk példáját. Vannak transzgenerációs jelenségek ( vagy, ahogy a pszichológia hívja, morfogenetikus mezők), de ezeknek negatív hatása is korrigálható. Szerző nagyon fontosnak tartja a megbocsátást:ne őrizgessük a sérelmet, s pláne ne adjuk tovább. Pl. a nárcisztikus szülő esetén gondoljunk arra, milyen kevés igazi szeretetet kaphatott ez a szülő fiatal korában a saját családjától. Vagy, fordított esetben:a serdülőkorú gyermek pimasz hangvétele, szülőtől való hirtelen leszakadása esetén gondoljunk arra, mennyire vágyhat ez a fiatal a szeretetünkre. Az unokája nevelésébe folyton, kérés nélkül is belepiszmogó nagyszülőknek pedig azért bocsássunk meg, mert a folytonos beavatkozás voltaképpen a félelem jele. A nagyszülő fél, hogy elveszíti emberi kapcsolatait, kötődését a világhoz, ezért aztán " rátapad" az unokájára. Megmondja, mit egyen, hogyan csinálja meg a házi feladatát, milyen biciklit vegyen, stb. ez temészetese konfliktusokhoz vezet a szülőkkel, akik szintén szeretnék meghatározni a gyereknevelés formáit, rendjét.Számomra nagyon szimpatikus, hogy ebben a rohanó, 21.századi, technicizált világban Szerző nagyon fontosnak tartja az együtt eltöltött minőségi időt, a közös játékot, beszélgetéseket, a problémák felvetését és őszinte, nyugodt megbeszélését. 
A Mi, együtt elolvasása után érdemes elgonodlkodnunk, tudunk-e megbocsátani mindazoknak, akikhez- elvileg- a legszorosabb érzelmi kapcsolat fűz. Nem könnyű, mert az ember mégiscsak hosszú éveket tölt el szüleivel, nagyszüleivel, s ezeket a sokszor keserű éveket nem lehet egy néhány alkalommal járó pszichoterápiával elfeledtetni. Nem is ez a cél:a problémák feltárása, a rádöbbenés ( pl.miért is nézek valójában internetes felnőtt filmeket? miért nem akarja velem a szexet a feleségem? tulajdonképpen mit is akarok én egy társtól?) sok esetben már önmagában pozitív folyamatokat indít el. 

Kinek is ajánljuk a Mi, együtt című könyvet? Voltaképpen mindenkinek. Hiszen mindenki betölt valamilyen családi szerepet: szülő, gyerek, nagyszülő, testvér, stb. De mégis, leginkább fiataloknak kellene ezt a könyvet elolvasni. Fiatalabb korban az igaz tudás, a mások példáján való tanulás könnyebben megy, mint " sokévtizedes" felnőttként. Jobban beívódik. Szerintem 16 éves kor felett L.Stipkovits Erika könyve már nyugodtan kézbe vehető.Kiváló könyv, elgondolkodtató, maradandó olvasmányélmény. 

HVG Könyvek, 2021.