Fehér Renátó:Garázsmenet

 Fehér Renátó könyve maradandó olvasói élményt nyújtó verseskötet. A Garázsmenet ( akik nem járnak busszal, azoknak:ez a felirat a tömegközlekedésre nem alkalmas, garázsba tartó autóbuszokon szokott megjelenni) versei részben generációs kiábrándultságról, a világ elszürküléséről tesznek igencsak sokszínű vallomást, másrészt arra buzdítják a befogadót, hogy a költeményben tárgyalt " problémáktól",ha lehet, kímélje meg magát. Annyira élesen villan elő líra mögül az epika, hogy még a leginkább képzeletszegény Olvasót is átjárja olykor a hideg.
Ebben a rövid könyvajánlóban csak csöppnyi ízelítőt adunk Fehér Renátó költészetének gazdagságából, egy-két mondattal felhívjuk egy-egy versre a figyelmet. 

A Természetes élőhely a gyermekkor világába vezet bennünket. Biztosan sok Látogatónk átélte, milyen is saját búvóhelyen kialakítani a szociális kapcsolatokat. Az összetartás, a bajtársiasság ezeken a titkos, sötét búvóhelyeken születik meg, és tart olykor nagyon hosszú ideig. A cím azonban ennél is tovább vezet: természetes élőhelye ugyanis állatoknak és növényeknek van. Amikor a gyerekek az ő titkos ódúikban játszanak, valamiféle ember alatti létbe, természetközelségbe mennek vissza, olyan állapotba, melyet a felnőttek már csak kevéssé értenek. 

A Használati utasítás az anya-gyermek intim kapcsolatról szól, a vasárnapi hajmosásokról. Az anya nem figyel, a gyerkek lecsúszik a fotelből, az asztal szélén beveri a fejét. Ki nem mondott vád ez az anya felé:miértem figyeltél rám, miért engedted, hogy lecsússzak, miért a körmöddel kapartad a fejem, mikor az nekem fáj? A gyermek még később, felnőve is érzi annak a balesetnek az emlékét, a fején van egy forradás. Jellegzetes Fehér Renátó-vers:epikus szituációból, annak mögöttes villanásaiból bontakozik ki a voltaképpeni líra. Nagyon képszerű, filmszerű vers. 

Makk Ász. A haza-felfogásról írt vers, kicsit Radnóti Nem tudhatom..című híres művének 21.századi parafrázisa. Magyarország a Duna és a Tisza országa, a maradéknapok országa, a lapátolás országa, az alkohol és kocsmák országa, a folytonos kártyázás és folytonos versírás országa. No és a rengeteg külföldi hitel országa. Az utolsó versszak kártyalap- metaforája rendkívül szellemes, és sajnos, igaz. Nekem kicsit túl fekete hangulatú ez a vers, mintha soha semmi jó nem történne a Duna és Tisza táján. Recenzens Magyarország- képe ennél azért színesebb, optimistább. De a keserűség, ahogy versbe van öntve, az zseniális. 

Az átképzett tanár. Ez a vers arról szól, hogyan tanulnak egymástól a generációk, hogyan növekednek föl az elődök bölcsességén, vagy éppen azt határozottan elutasÍtva. De- még ha el is utasítjuk az elődök gondolatait- a fényképeik megdobogtatnak valamit a szívünkben, valahová visszavisznek:gyermekkorba, álomba, közelmúltba. Ezáltal növünk fel. A felnőttség pedig olyan, mint amikor az átképzett tanár tanítja új tantárgyát, diákjaival együtt. Miközben felnőttnek látszunk gyermekeink előtt, mi magunk is tudjuk, hogy ez a bonyolult folyamat, a felnövés, szinte soha nem fejeződik be. Ez a vers voltsképpen a történelem folyamatába avat be bennünket. 

Kinek ajánljuk Fehér Renátó: Garázsmenet című könyvét? Hát, azt gondolom, ha valaki nem olvasott még kortárs irodalmat, ne ezzel a könyvvel kezdje! Inkább azok vegyék kézbe ezt a terjedelmében rövid, tartalmilag nagyon is vastag kötetet, akik szeretik és értik- vagy érteni vélik- a modern, 21.századi magyar lírát. Nagyon szép, intelligens, minden család polcán elhelyezhető könyv. 

Magvető, Budapest, 2014.