Galsai Pongrác:Záróra a Darlingban

 Galsai Pongrác a 20.század második felének egyik legismertebb magyar írója volt. Az olvasóközönség leginkább novelláiból,tárcáiból ismerhette őt. Záróra a Darlingban című,novellafüzér-szerű regényével Galsai nevettetni akar. A könyv minden mondatából árad a jókedv,a humor. A mű hősei pedig nem mások,mint a Szerző kollégái:a történelemben csak Kádár-korszaknak nevezett három évtized mindinkább szabadabbá váló légkörében alkotó és nevető és nevettető költők,írók,kitalált alakok rengetege. Ebben könyvajánlóban egyfajta humor-spoilert adok,törpe válogatást a könyv rengeteg poénjából. De előtte magyarázzuk meg a címet: a Darling,az egy irodalmi kávéház,még a második világháború utáni évekből. Metaforikusan pedig jelentheti egész Magyarországot.

Nekem a kedvenc poénom az,mikor is a legendás költő,Csorba Győző vezetésével egy kis,irodalmárokból álló társaság felmegy a Szerző lakására,és fél óráig nem szólal meg. Csakhogy a potenciális áldozat észreveszi,hogy miféle viccnek készül áldozatul esni,és ellentámad. Mindenféle tehetségtelennek,sematikusnak,élettelennek,rosszul fogalmazónak,szóval:antitalentumnak lehordja a látogatókat. Azok persze nem felelhetnek,ezért inkább tűrik a sértegetést,a Szerző pedig belül jót röhög magában. Aztán persze rendeződnek a látszólagos ellentétek,mindenki bocsánatot kér mindenkitől.

Mr.G,a világhírű író (Szerző nem adja meg a teljes nevet,recenzens Graham Greene-re tippel,ha mégsem ő volt,akkor elnézést kér) vendégeskedik a magyar írók szigligeti alkotóházában. Csakhogy folyton megzavarják,miközben a Timest olvassa,úgyhogy nagy dúlás-fúlás és sértődés közepette elmegy. Gondolom,azt hitte Mr.G.,hogy a szigligeti alkotóház is olyan,mint egy londoni klub,ahol szmokingos urak üldögélnek.

Akad azért szomorú história is Galsai Pongrác panoptikumában:mégpedig Darázs Endre költő sorsa. Az ötvenes években felkapott,sokak által már új József Attilának is kikiáltott költő mentálisan nem bírta a feladatot. Költészete alkalmi versek írására szűkült,minden eredetiségét elvesztette,és hát az alkohol rabja lett,éjjel-nappal ivott. Darázs sorsa egy kicsit a magyar tehetségek általános sorsára hasonlít.

Az sem semmi tréfa,amikor Galsai pécsi származású barátja,Till Eugén,aki lehet akár kitalált alak is,arra kéri Örkény Istvánt,a magyar irodalom legendás doyenjét,akinek erdeti végzettsége gyógyszerész,hogy ő,az író,álljon be egy kicsit  egy vidéki patika pultja mögé,amíg ő a gyógyszerészlánnyal a raktárban egy kicsit hm..etyepetyél. Az egyperces novellák megalkotója,a magyar groteszk nagymestere elő ször tréfának veszi a dolgot. Hogy mi lett a történet vége,azt nem tudjuk meg. Nem valószínű,hogy egy európai rangú író elvállalt volna ilyesmit.

Ebben a könyvben,a már ismert írókon túl,akkora arcok vannak,hogy majd' kiesnek a lapokról. Ők a regény örökké emlekezetes mellékalakjai. Legemlékezetesebb közülük az a férfiú,aki önmagát a kínai császárné és VI.Pius pápa titkos frigyéből származtatta. Háy Gyula drámaíró egyik felolvasóestjén felrohant a színpadra. Szegény,rosszul tette,a rendőrök leszedték,megverték. Ahogy az esetet Galsai leírja,ahogy bemutatja a karaktert:hát a hasunkat fogjuk a röhögéstől. 

Ez a sokszor mulattató,sokszor elgondolkodtató humor-felidézés azért irigységet is kelt:lám,abban a boldog korban még volt irodalmi élet. Az írók,költők még ismerték egymást személyesen,sokszor találkoztak,froclizták egymást,olykor összevesztek,aztán egy pohár bor mellett kibékültek. És nem szedte szekértáborokra a csapatot a napi pártpolitika.A Záróra a Darlingban című könyvet elsősorban az irodalom iránt érdeklődő,de szórakozni vágyó közönség számára ajánljuk.

Magvető,1986.