Graham Greene:A tizedik

Vannak legendás könyvek, vannak irodalomtörténeti legendák. Graham Greene: A tizedik című könyve ilyen könyv. A Szerző ugyanis elfelejtette, hogy írt valaha ilyen művet. Miután egy filmgyár értesítette, hogy szívesen feldolgozná A tizediket, akkor jutott eszébe Greene-nek, hogy jé, írt valamikor egy ilyen könyvet. Hogy mi, 21.századi Olvasók ne feledkezzünk meg A tizedikről, egy rövid spoilerrel kedvet csinálunk az olvasáshoz, utána pedig irány a könyvtár, minden korosztály számára ajánljuk ezt a remek kalandregényt ( leginkább ez műfaji besorolás illik rá). 

A történet a második világháború idején játszódik, Franciaországban. A francia ellenállás egyre keményebb akciókkal igyekszik keresztbetenni a német megszállóknak. A németek pedig túszokat szednek a városok férfi lakosai közül, hogy ezzel vegyék el a civil lakosság kedvét attól, hogy az ellenálláshoz csatlakozzanak. Egy ilyen börtöncellában harmincan raboskodnak, a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű férfiak. Akad köztük egyszerű fizikai munkás éppúgy, mint ügyvéd, mérnök, vagy éppen polgármester. A zsúfolt cellában nehezen telnek a napok, a rabok egész nap kártyáznak, de ez sem enyhíti a gondokat. Vannak, akik elég nehezen illeszkednek be ebbe az igencsak különös közösségbe. 
Egy napon a rabok lövöldözést és mindenféle sikoltozásokat hallanak. Balsejtelmük beigazolódik:a németek ellenállókat lőttek agyon, valahol pár száz méterre a börtöntől. Most pedig, mintegy büntetésül, meg fogják tizedelni a túszokat. Azaz:a harminc ember közül hármat agyonlőnek. A foglyok úgy döntenek, sorsolás útján döntik el, ki legyen az a három. Ám egyesek elkezdenek spekulálni,például felvetik, hogy először csak az egyedülállókat írják fel, stb. Egy párizsi ügyvéd, bizonyos Chavel, egyedülálló ajánlatot tesz:felajánlja házát, készpénzét annak, aki helyette felírja magát a végzetes papírra. Egy Janvier becenevű fiatal bele is megy a dologba, kihúzzák a nevét, ő pedig végrendeletet ír, újonnan szerzett vagyonát rokonaira hagyja. Ily módon gazdaggá teszi családját. A fiút kivégzik. 
A háború után az immár teljesen elszegényedett, kollaborációval is megvádolt, sokak által- erkölcsi értelemben- gyilkosnak tartott hajdani ügyvéd éhesen kóborol Párizs utcáin. eljut hajdani házához is, amelyben most Janvier édesanyja és testvére élnek. Megörökölték a hatalmas házat meg a sok pénzt, feljebb kerültek a társadalmi hierarchiában,de belül boldogtalanok.Sokkal jobban örülnének annak, ha a fiú még élne. Az anyának el sem mondták a halálhírt, ő úgy tudja, hogy fia Dél-Amerikában van, és sikeres vállalkozást vezet. A volt ügyvéd, becsenget korábbi házának ajtaján, és egy gyönyörű szőke lány nyit neki ajtót. Elmondja élete történetét, meg azt is, hogy nagyon haragszanak arra az ügyvédre. Igaz, hogy nélküle szegényebbek lennének, de legalább élne Michel ( ez Janvier valódi neve). A férfi munkát vállal a házban, mint mindenes. A két nő eleinte gyanakszik rá, aztán valami módon szerelem szövődik Therese és a volt ügyvéd között...

Greene kalandregénye arról győzi meg az Olvasót, hogy a törtnéelem nagy hullámcsapdái közepette az egyénnek is van keresnivalója. Az élelmesség, a ravaszság, a viharos időkben is megőrzött józan ész átsegítheti az embert a viharokon. Az emberi érzelmek pedig mindennél fontosabbak, még a legőrültebb időkben is megjelennek és virágoznak. 

Magvető Könyvkiadó, 1987. Fordította Falvay Mihály