Géczi Lajos:Civilek hadifogságban

 Megrázó történelmi dokumentum- egyben  megrázó személyes visszaemlékezés Géczi Lajos könyve,a Civilek hadifogságban. 1944 végén járunk: a német csapatok visszavonulóban vannak,megszállják az Ungvár környéki,zömmel magyar lakosságú falvakat. De a szovjet Vörös Hadsereg innen is menekülésre készteti őket. Hogy aztán fogolyként a Szovjetunió belsejébe hurcolja a falvak férfilakosságát.

Egy napon a szovjet parancsnokság parancsa az,hogy a 18-49 év közötti férfiak háromnapi élelemmel gyülekezzenek a főtéren. Sokan érzik,hogy ennek a malenykij robot-nak Szibéria lesz a vége.Sokan viszont attól tartanak,ha nem teljesítik a parancsot,retorzió érheti őket vagy családjukat. Hősünk úgy dönt,engedelmeskedik. Mire rájön,miről is van szó,már késő. Egy alkalma még adódna a szökésre,de nem teszi. Elhurcolják őt is. 

Géczi Lajos soha nem volt katona,mégis fogságba kerül. Hadifogollyá minősítik. Marhavagonban utazik,kemény kényszermunkát végez,sokszor több baja gyűlik meg a fogolytársaival,a brigádvezetőkkel, mint az őrökkel. Folyton éhezik,olykor lopni kényszerül. Kétszer kerül kórházba,egyszer fagyással,máskor rühességgel. Dolgozik ácsként,kórházi ápolóként,gépgyári segédmunkásként. Több falubelijét is látja elpusztulni. Legnagyobb jótevője megőrül. Szörnyű öt éven megy keresztül. Amikor pedig végre hazatér,szenvedéseiről nem beszélhet senkinek.

Csak a rendszerváltás után,1992-ben írhatja meg visszaemlékezéseit, ami Civilek hadifogságban címmel jelenik meg könyv alakba. A Szerző nem elégszik meg azzal,hogy saját kálváriáját megírja:tudósi precizitással gyűjti össze a környékbeli falvakból az elhurcoltak neveit,s készít adatsort a visszatértekről és az elhunytakról.Örök emlékül az utókornak.