Bereményi Géza:Magyar Copperfield

 Bereményi Géza könyvet írt saját gyermekkoráról. Persze, felvetődhet a kérdés:eléggé releváns téma ez manapság? A Magyar Copperfield című könyv egyértelmű választ ad a kérdésre:igen, releváns. Mert amilyen gyermekora volt a Gézának, s ahogy ezt megírja, az minden igényes Olvasó figyelmét leköti, még közel 600 oldalas terjedelemben is. 

Miért is válik olyan érdekessé Bereményi Géza gyermekkora nekünk, kései " idegeneknek"? Több okból is. Először is: Bereményi az 1950-es években volt gyermek, kíváncsi vagyok, hogyan élték meg ezt az időszakot abban a piacozó, kispolgári-kereskedő társadalomban, amelyben Géza gyermekként próbált helyet találni.Talán nem ér bennünket váratlanul a válasz: " Rákosi az égben lebegett". A nagypolitika változásai csak szőrmentén jutottak el ebbe a furcsa, átlagosnak cseppet sem mondható mikrovilágba. Legalábbis így érezték akkoriban. A mai, szabadságba/szabadosságba beleszületett Olvasó viszont már eléggé darabosnak, túlszabályozottnak találhatja az akkori társadalmat. Az 1956-os forradalom és szabadságharc már jóval nagyobb mértékben mozgatja meg a lelkeket. Megrázó olvasni, ahogy az alig tízéves fiú a budapesti utca halottai között sétál. Amikor pedig visszatérnek a suliba, a tizenévesek ügyesen kombinálják ki, hogy a tanárok közül ki megy, ki marad. Feltűnik a Megáll az idő című filmből már ismert alakok egy része, például Rajnák igazgatóhelyettes, aki az ÁVH berkeiből érkezett az oktatásba, hogy egy fővárosi gimiben váljon mindenhatóvá. Ahogy nő a Géza, úgy érzékeli egyre pontosabban a körülötte kavargó világot, s mint minden kamasz, elutasítja a " felnőttek játékait". Saját játszmákat játszik, olykor igencsak veszedelmeseket. 

A másik ok, ami miatt a Géza gyermek jellemfejlődése érdekelhet bennünket, az a milliósok szédületes karakter, aki őt gyermekkorában körbevette. Ilyen társaságban felnőni- csakis oda vezethet, hogy művész lesz az ember.Sándor, a nagypapa, aki olykor nem részeg,a falicsapba hugyozik, arra tanítja unokáját, hogy ne legyen baldóver, természetesen szeret kocsmázni, szeretője is van, a Jeges Mári, utálja a vallást, a politikát, viszont nagyon szereti a pénzt. Róza mama ellenben nagyon vallásos, mindig megbocsátja urának a részegséget, meg a szeretőket, meg sokminden mást, sokat imádkozik, mert sok gyermekét vette el az Úr. Nagy Zsigmond,a kissé fellengzős, 74 százalékos hadirokkant,  történelemkedvelő kultúrember, aki temetőbe viszi a még nagyon ifjú Gézát, hősöket és árulókat mutat neki, és kedvenc témája a branyiszkói áttörés. Apuka, aki kissé személyiségzavaros és irracionálisan féltékeny, nos, az ő cseppet sem rokonszenves őrültsége is valahogy nem igazi undort, inkább szánakozást vált ki. Anyuka- Évi nevelési filozófiája( legfontosabb, hogy a gyerek inttelligens, ezért aztán egyetemre menjen, doktor legyen, szakadjon ki bűnöző apja és piaci kereskedő nagyszülei befolyása alól) viszont nem mindig rokonszenves, de nagyon örülünk, amikor azt olvassuk, anya és fia kibékültek, és a fiú leveleket ír anyjának. 

Tényleg annyira Copperfield-gyermekkora volt a Bereményinek? Fizikailag semmiképp, mindig megvolt élelem, ruha, kicsit talán több is, mint a kortársaknak. Háromszáz forint nyári zsebpénz az 1960-as években nagyon komoly volt, sőt, menő volt a diákok között. De ami az érzelmi biztonságot illeti, hát az semmi. A gyerek már azt sem tudta a végén, ki az anyja, ki az apja.Érzelmi hányódás, a biztonság hiánya, az ütött test, a folyamatos feleslegesség-érzés- manapság bármelyik pszichológus nevelési tanácsadóhoz küldené a gyereket, vagy értesítené a gyámhatóságot. Akkoriban ez másképp ment, úgyhogy Bereményi Géza végigszenvedte gyermekkorát, és csak arra vágyott, hagyják már békén a felnőttek. Hagyják élni. 
Reméljük, folytatása is lesz az önéletírásnak. Nagyon jó olvasni, mindenkinek ajánljuk ezt a könyvet.

Magvető, Budapest,2020.