Konrád György:A városalapító

 Konrád György:A városalapító című könyve 1977-ben, tehát még a Kádár-korszak "java időszakában" jelent meg. A regény tiltakozás a kommunista diktatúra elszemélytelenítő, technokrata, ugyanakkor mélységesen tehetetlen rendszere ellen. 
A mű főhőse, egyben narrátora, egy várostervező mérnök ( itt az első metafora: a város itt jelenti egész Magyarországot, sőt, az egész szocialista Kelet-Közép-Európát). Szakmailag sikeres, nemrég valósította meg egyik nagy projektjét. Mégsem boldog. Úgy érzi, testben és lélekben öregszik, együtt öregszik szűkebb szülőhazájával, a várossal, az országgal, a Kárpát-medencével. Konrád ezzel azt fejezi ki, hogy a Kádár-korszak szocializmusa idejétmúlt. Már azt is nehezen találja az alapító( metaforikusan: az irányító, azaz a kor gazdasági-társadalmi elitje), hogy voltaképpen mit alapított/irányított, mint ahogy az 1970-es évekre definiálhatatlanná vált a szocializmus fogalma. Az a gazdasági-politikai-társadalmi fogalomrendszer, amelyben az elit gondolkodik, illetve igyekszik rávenni magát hogy abban és csak abban gondolkodjon, a könyv megírásának idejére végképp elavulttá volt. Szükség volna a fogalmi keretek megújítására, ehhez azonban mind a dinamikus változtatni akarás, mind a szükséges szellemi kapacitás hiányzik. Az a fiatal értelmiségi réteg, amely képes volna erre, nagyobb erőfeszítést szentel a rendszerbe való beilleszkedésnek, mint a megújításának.
Már a kommunikáció is rossz. Máshol, ahol a város " jelek piaca", a polgárok jobban azonosulnak a várossal, annak vezetésével. Itt, ezek a mai városok csak eltávolítják egymástól a társadalmi csoportokat. Vannak, akik autón járnak és vannak, akik villamossal...
Ráadásul az elit mindinkább korrumpálódik. Az egyik tanácselnök finom pálinkával kínálgat mindenkit, a másik viszont sok-sok pénzt adományozott a helyi iskolának-most akkor melyik települést fejlesszék? A társadalmi igazságosságnak az az álma, melyet a 20.század kommunistái megálmodtak, mára már nem létezik, sőt, talán soha nem is létezett. Mint ahogy nem létezett az a történelemkép sem, melyet az alapítóknak próbáltak megtanítani: népek barátsága, kart karba öltve küzdés a szocializmusért- mindez már csak elavult tankönyvekben létezik. 

Konrád György bámulatosan pontos látleletet ad a kései Kádár-kor társadalmáról. A könyv stílusa, nyelvezete erősen metaforikus, sokszor túlzsúfoltnak is tűnik a rengeteg jelzős szerkezettel, költői jelzővel,valójában az éber cenzúra elkerülését is szolgálta. Egyfajta belső monológ ez a regény. Nem könnyen olvasható, akik a modern magyar irodalommal szeretnének ismerkedni, ne ezt a könyvet lapozzák fel először! Próbálkozzanak egyszerűbb szöveggel! A városalapító inkább haladó olvasóknak, irodalmároknak való. Nekik viszont felejthetetlen, egyszerre analitikus és költő próza ez. 

Magvető, 1977.