Moravánszky Ákos-M.Gyöngy Katalin (szerk.):A tér.Kritikai antológia

 Azt hihetnénk, az építészek a hosszú évszázadok alatt már szakmai konszenzusra jutottak abban a kérdésben, hogy mi a tér, milyen funkciói vannak, hogyan kell azt az éptésznek kezelnie. Ki kell ábrándítsam azokat, akik ezt hiszik:szó snics konszenzusról, Sőt-amint az a Moravánszky Ákos és M.Gyöngy Katalin által szerkesztett kritikai antológiából kiderül- napjainkban igencsak sokrétű, sokféle eredetű elképzelések élnek az építészek ( s ennek nyomán az épületek használói, a nagyközönség) fejében a térről.
Nincs mód arra, hogy ebben a rövid könyvajánlóban ezt a nagyszerű művet részleteiben kielemezzük. Inkább csak kiválasztunk néhány szövegrészt, gondolatot, feltett kérdést, hogy arra ösztönözzük Kedves Látogatóinkat:vegyék kézbe ezt a kiváló könyvet. 

Itt van mindjárt kezdetnek a kötet nyitó darabja, Moravánszky Ákos nagyszerű bevezetője, A tér fogalma az építészetben, címmel. Szó esik itt a térérzékelés pszichológiájáról (és nagyon jó, hogy szó esik, az USA-ban már nagyon komoly pszichológiai kísérleti műhelyek kutatják ezt a problémát). Moravánszky részletesen elemzi a 19.században élt német kitűnöség, August Schmarzow térről és az épített alkotás érzékeléséről vallott nézeteit. A megformált tér című fejezetben pedig foglalkozik- mások mellett- Le Corbusier elméletével és gyakorlatával is. A kötet szerkesztője és szerzője külön-külön szól a megélt térről (itt említi meg a látszólag absztrakt, valójában pszichikailag nagyon is létező, olykor vágyott, végtelen teret és az attól való félelmet), a szociális térről, az atmoszferikus térről. Nagyon jó bevezető tanulmánya ennek a rendkívül összetett gondolati síkon mozgó kötetnek. 
Napjaink természettudományának egyik hangsúlyos kérdése a dimenziók problémája. Hány dimenzióban is élünk, és ha nem háromban, akkor hányban, és mi a szerepe a többi dimenziónak az általunk érzékelt háromhoz stb, kérdések egész sora. Érdekesség, hogy a dimenziók kérdése az építészetelméletben is megjelent. A német Fritz Schumacher Az építészeti alkotás érzéki hatásai című művében részletesen kifejti, hogy a közhiedelemmel ellentétben egy építészeti mű nem háromdimenziós, hiszen a belső téren kívül álló elemek létrehoznak egy fölérendelt teret, azonkívül nem szabad elhanyagolnunk azt a szellemi teret sem, melyet az alkotás létrehoz. Az építészet tehát nem pusztán az anyag egyfajta megformálása, hanem valamilyen szellemi létezőnek, gondolatnak anyagba való átöntése. Recenzensként azért kícáncsi lennék, mit szólnak ehhez a gondolatsorhoz a computeren edződött 21.századi fiatal építészek....
Walter Gropius munkássága, egyénisége számomra mindig érdekes. Az is, amit tervez, az is ahogy gondolkodik, meg az is, ahogy viselkedik, nyilatkozik. Ebben a kritikai antológiában a Van-e az alakításnak tudománya? című munkájának részletével szerepel. Azt a kérdést teszi fel:lehet-e tanulni az anyag legmagasabbrendű megformálását, azaz a képzőművészetet vagy az építtészetet? ( Recenzensnek itt esézbe jut Avar István színművész egyik mondása jut eszébe:a színészetet nem lehet tanulni, vagy van érzéke hozzá az embernek, vagy nincs). Gropius szerint nagyon fontos, hogy a művészetben semmi ne legyen statikus, még a műzeum kiállítási tárgyait megvilágíó fény is. Hangsúlyozza:a művészetnek igenis van nevelő hatása, ezen hatás megértéséhez, fejlesztéséhez mindenekelőtt kellene egy optikai kulcs, valami egységes észlelés, mert e mentén lehetne formálni a befogadó ízlését. 

Kiknek ajánljuk Moravánszky Ákos és M.Gyöngy Katalin kritikai antológóiáját, A tér című könyvet? Elsősorban építészeknek, műegyetemistáknak. Ám, mivel a kötetben közzétett szövegek nyelvezete közérthető, nyugodtan és haszonnal forgathatják az alkotóművészet más területén tevékenykedők is, valamint mindenki más, akit érdekel épített környezetünk alapja és végső célja:a jól felhasznált, megfeleően kimunkált tér. 

TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft Szakkönyvkiadó üzletága, Budapest, 2007.