Takács Erzsébet:A szolidaritás alakváltozásai. Az együttműködés lehetőségei és gátjai a mai Magyarországon

 Takács Erzsébet: A szolidaritás alakváltozásai című kitűnő könyve egy nagyon fontos- és még jó darabig aktuális- témával, a társadalmi szolidaritással foglalkozik. Azt vizsgálja, hogy össztársadalmi szinten milyen hajtó- és gátlóerők működtetik a szolidaritás intézményeit, gyakorlatait, s milyen szerepet játszik a politika a szolidaritás  kiteljesedésében vagy éppen visszafogásában. 

Mindenekelőtt: Szerző szerint a politika, különösen a jelenlegi politikai rendszer, igenis a társadalmi szolidaritás ellenében hat. A segítő tevékenységeket ugyanis zömmel civil szervezetek végzik/végeznék, csakhogy az aktuálpolitika a legyszerűbb, leg-apolitikusabb tevékenységek mögé is belelátja saját szempontjait, a civil szervezetekre mint közéleti entitásokra, nem pedig mint az ország, a közösség javát szolgáló szervezetekre tekint. Ebben teljesen egyetértek Takács Erzsébettel, manapság sok esetben már egy "egyszerű" drogprevenciós kampányt is gyanakodva fogad az elit. 
Nagyon érdekes kérdésnek tartjuk a már a könyv címében is megelőlegezett problémát:az intézményes szolidaritás vajon nem hat fékezőleg a társadalmon kívüli, spontán, pl. családi szolidaritásra. Takács Erzsébet itt vezető amerikai szociológusok ezzel kapcsolatos véleményét foglalja össze, de állást nem foglal a kérdésben. Jómagam, mintegy kívülről belepillantva e problémába, azt gondolom, hogy Magyarországon éppen azért van szükség intézményes szolidaritásra, mert a magánéleti kapcsolatokon, pl. családi viszonyokon, ismeretségen, szomszédságon alapuló szolidaritás megszűnt vagy minimálisra csökkent. 
Megismerkedünk egy különös kifejezéssel, a reflexív szolidaritással. Ez azt jelenti, hogy a szolidáris személy számára jelent önmegvalósítást az, hogy mások mellett kiáll, másokon segít. Takács Erzsébet ezt posztmodern jelenségként írja le, holott szerintem a keresztény egyházakban is tapasztalunk hasonlót. Jobban érzem magam, ha segíthetek másokon- recenzens számára ez nagyszerű élmény, mondhatni: alapélmény. Most megtudtam, hogy van ennek az élménynek " szociologóiai" elnevezése is.
 
Nagyon mély és találó- ugyanakkor aktuálipolitikai mondanovalót sem nélkülöző- gondolatokat olvashatunk a Szolidaritás a munka világában című fejezetben. Takács Erzsébet elemzi a magyar munkaerőpiacon az utóbbi harminc évben végbement változásokat, szól a szocialista ipar összeomlását követő nehézségekről, az ötven felettiek munkaerőpiacról való kiszorulásáról, a rokkantnyugdíjba menekülésről. Külön tárgyalja a NER ún. " workfare" társadalmi modelljét, a segély helyett munka-rendszer előnyeit és hátrányait. Részletesen elemzi a szakszervezetek szerepét a magyar társadalomban,   Berki Erzsébet kutatásaira hivatkozva kimutatja, hogy 1989-2014 között 874 " munkaügyi akció (sztrájk, tüntetés stb.), zajlott Magyarországon. Recenzensben persze felvetődik a kérdés:valóban tekinthetők-e tisztán a társadalmi szolidaritás megnyilvánulásainak a sztrájkok és tüntetések, vagy inkább politikailag motivált akciókról van itt szó. Szó esik a közmunkaprogram tanulságairól is. 

Takács Erzsébet:A társadalmi szolidaritás alakváltozásai. Az együttműködés lehetőségei és gátjai a mai Magyarországon című könyve a máról szól és nagyon elgondolkodtat. A kötetben megfogalmazott gondolatok túlmutatnak a különböző internetes portálokon olvasható ún." elemzéseken", komplex módon tárgyalnak társadalmi jelenségeket. Ajánljuk e könyvet mindazoknak, akik szeretnének szolidárisabbak lenni mindazokkal, akiknek erre szüksége van. 

Napvilág Kiadó, 2018.