András László:Váltóláz

 András László:Váltóláz című könyve egyike azon figyelemreméltó irodalmi alkotásoknak, melyek az 1980-as években íródtak, de mára sikerült őket elfelejteni. Úgy jártak, mint a hajszárítók a fürdővízben: nem kapták meg a kellő figyelmet.
Pedig színvonala, nyelvi igényessége, szövegformázása okán megérdemli, hogy jó könyvnek minősítsük.

A történet főhőse az eges szám első személyű elbeszélő, aki ötvenes éveiben jár, házassága pedig tönkrement. Egy karácsony este- remek ízlésre vall- bevallja, hogy már három éve szeretője van. Innentől kezdve aztán örlődik két nő között: Ili vagy Gigi, Gigi vagy Ili. A férfi rádöbben, hogy gyáva. Fél döntést hozni.

S a nagy félelem közepette mi vigasztalná meg emberünket, mint a múlt dicsősége? Főhősünkről kiderül, hogy harcolt a spanyol polgárháborúban, sőt, még fogságba is került. A férfi a fogság derűs pillanatainak felidézésével oldja az életére nehezedő stresszt. Milyen szép is volt, amikor tetűszétnyomó versenyt játszottak, mert a kártya tilos volt. Milyen izgalmas is volt, amikor meg akartak szökni a táborból, bebújtak a vonat alá, majd a vasutas szólt, hogy rossz helyre bújtak, mert ennek a vonatnak még működik a fékje. Milyen sorsdöntő pillanat is volt az életében, amikor egy hivatalos személy azt kérdezte tőle: Ön kanadai állampolgár? Merthogy a kanadai állampolgárokat a brit követség gyorsabban szabadította ki. Főhősünk megmaradt magyarnak, mert hogy ezt senki nem veheti el tőle... Egyfajta személyes történelem keletkezik itt, olyan, amit az akadémiai szemléletű tankönyvekben soha nem olvashatunk.
A kaland felidézése pedig oldja valamelyest a szívben rejlő keserves feszültséget...

András László regénye nem könnyű olvasmány. Múlt és jelen váltakozik a cselekményben, azonkívül mély pszichológiai érzék jellemzi a Szerzőt. Mindenképpen csak felnőtteknek ajánljuk a könyvet, olyan tapasztalt Olvasóknak, akik a magyar irodalom alapjain már túlvannak.

Magvető, 1983.