Falusi Márton:Kultúra arisztokrácia nélkül?

 Falusi Márton könyvében érdekes tárgyat választott:a kultúrát, azon belül az irodalmat, azon belül pedig az esszét. Napjaink felpörgő és a kommerszet értékké emelő világunkban olyan sok komment, vélemény, amatőr politikai megnyilvánulás lát napvilágot, hogy megfeledkezünk arról, hogy voltak a magyarságnak olyan mesterei, akik képesek voltak a fejükben tárolt elképesztő ismeretet úgy továbbadni, hogy az több volt puszta véleménykifejezésnél. Önálló irodalommá vált. Sajnos, középiskolai oktatásunk még mindig mostohagyermekként kezeli az esszét, a szöveggyűjtemények legfeljebb mutatóban hoznak belőle egyet-kettőt, hogy lássa a kütyükön felnőtt diáksereg, hogy ilyen is volt. 

Pedig Németh László, Csoóri Sándor, Tamási Áron, Sütő András, vagy a műfaj alkotói etalonjának tekintett Cs.Szabó László olyan maradandó értékeket tettek le a magyar kultúra asztalára, amelyet nemcsak őrizni, de továbbfejleszteni is kell, hogy mindig élő, minden korosztályból kikerülő olvasóközönség számára relevánssá váljon. 

Így lesz a kötet minden egyes alkotóeleméből önálló esszé. Tudomány és irodalom egyszerre. Gördülékeny szöveg, mely azonban ismeretet is közöl. S Falusi Márton könyve döbbenti rá az Olvasót, hányféle arca is van az esszének. Van a szinte tudományos esszé ( Kultúra arisztokrácia nélkül.Hódolat az irodalom roskadozó intézményrendszerének) van az elmélkedő, poétikus esszé ( A város szerepálmai), van a játékos esszé ( Olvasó, olvasat, olvasmány), van a személyes, szinte intim esszé (Szabadító, égi szilencium) és még számtalan sok arca van ennek a műfajnak. Mindegyik jó, mindegyiket öröm olvasni. Csak éppen más szellemi beállítottság, más kezdőállapot kell hozzá. 

Kinek, kiknek ajánljuk Falusi Márton könyvét? Mindenképpen irodalomkedvelő legyen az illető- irodalomkedvelő abban az értelemben, hogy ne puszta bla-bla szórakozásnak tekintse a könyvet, hanem élő, a mindennapokat is alakító szellemi szubsztanciának. Az sem árt, ha a potenciális Olvasó elért már egy bizonyos földi kort. A kultúra arisztokrácia nélkül ugyanis emlékező könyv: nem történelemkönyv, de minden mögött ott lapul, bújásra készen, a 20.század. Ha néha előtolakodik, meg kell értenünk, hiszen szegényt úgy hagytuk ott magára, hogy nem zártuk le. Megsértődött őkelme. Ahhoz, hogy kiengeszteljük, meg kell ismernünk, fel kell éreznünk. Falusi Márton könyve segít ebben is. 
De csak azoknak, akik igazán szeretnek és jól is tudnak olvasni. 
Múltban, jelenben, szövegben és elméletben és gyakorlatban, de mindenekelőtt nagyvárosi fényekben és esti fénytelenségben. 
Mert aki fénylik,az megérti az esszét. Felérzi, továbbadja. 
Nem tehet mást. 

Kárpát-Medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft, Budapest, 2019.