Garaczi László: Mintha élnél. Egy lemur vallomásai 1.
Garaczi László Egy lemur vallomásai című trilógiája az ezredforduló egyik legnagyobb könyvsikere volt, agyonolvastuk, röhögtünk rajta, de azért óvatosan kritizáltuk is, szóval, a Mintha élnél könyvvel kezdődő sorozat elérte azt, amit papíralapú kulturális terméknek csak ritkán sikerül: beszéltek róla.
Minek is köszönhető ez a mai napig tartó, sokszor zajos siker? Megpróbálom összeszedni pontról pontra, aztán meglátjuk, mi maradt ki...
1. Garaczi szerény önfeltárulkozása. Annyit mond el magáról, főképpen gyermek-és ifjúkoráról, hogy érdekes legyen. Nem nagyképűsködik, nem szenteskedik, de nem is veszi fel a rosszfiúpózt. Arányosan vagány.
2. Elképesztő nyelvi humor. Ez az a bizonyos nyelvi humor, amit Magyarországon a Holló Színház hozott divatba ( említés is történik róluk a könyvben, igaz,csak egyszer, de elég az...). A cselekvő sokszor keveredik a cselekménnyel, illetve a cselekvés tárgyával. Ettől olyan angolos lesz a humor. A nyelv amúgy is szintekre, rétegekre bontott, s minden rétege egyben önmagát és a többi réteget is gúnyolja, kacagja.
3. Magyarországon még mindig trendi a gyermekkor idealizásása. Aki esetleg beleesett már/most ebbe a hibába, az olvassa el a Mintha élnél utolsó előtti fejezetét ( szövegegységét? történetét?), és megtudja, milyen rossz is tud lenni egy óvodás gyermek, ha elvetettség- érzése van ( Garaczi ezt így nem fogalmazza meg, de én élek jogommal és beleolvasom, elvégre író és olvasó együtt formálják a művet, még a recenziót is).
4. Ennek a regénynek nem története van, hanem történetei. Gyermekkor, kamaszkori csínyek, családtagokról szóló szellemes megállapítások, ötvenhat. Ugyanakkor ott érezzük a szavak mögött a hiányt, a mondatok mögött az üres teret, a bekezdések mögött pedig a mintha élnél- életérzés hiába valóságát.
5. Hogy a lemur ( ami voltaképpen a madagaszkári gyűrűsfarkú maki egyik alfaja) milyen módon kötődik a történethez? A lemur az állatvilág különce, szép csíkos farokkal. Ha jobban megnézzük szegény állat egy példányát, valami reménytelenség azért sugárzik belőle. Ettől még ,persze, vicces.
Aki meg akar ismerkedni az újabb ( modern, poszt-posztmodern, illetve más jelzők tetszés szerint alkalmazhatók) magyar irodalom remekeivel, ezzel kezdje. Látlelet, nyelvi leleményesség, elképesztően eredeti tartalom, realista és abszurd szuperhősök.
Amúgy semmi.
Kezdj neki a könyvnek! Mintha élnél!
Magvető, az első kiadás 1995-ben jelent meg.
Minek is köszönhető ez a mai napig tartó, sokszor zajos siker? Megpróbálom összeszedni pontról pontra, aztán meglátjuk, mi maradt ki...
1. Garaczi szerény önfeltárulkozása. Annyit mond el magáról, főképpen gyermek-és ifjúkoráról, hogy érdekes legyen. Nem nagyképűsködik, nem szenteskedik, de nem is veszi fel a rosszfiúpózt. Arányosan vagány.
2. Elképesztő nyelvi humor. Ez az a bizonyos nyelvi humor, amit Magyarországon a Holló Színház hozott divatba ( említés is történik róluk a könyvben, igaz,csak egyszer, de elég az...). A cselekvő sokszor keveredik a cselekménnyel, illetve a cselekvés tárgyával. Ettől olyan angolos lesz a humor. A nyelv amúgy is szintekre, rétegekre bontott, s minden rétege egyben önmagát és a többi réteget is gúnyolja, kacagja.
3. Magyarországon még mindig trendi a gyermekkor idealizásása. Aki esetleg beleesett már/most ebbe a hibába, az olvassa el a Mintha élnél utolsó előtti fejezetét ( szövegegységét? történetét?), és megtudja, milyen rossz is tud lenni egy óvodás gyermek, ha elvetettség- érzése van ( Garaczi ezt így nem fogalmazza meg, de én élek jogommal és beleolvasom, elvégre író és olvasó együtt formálják a művet, még a recenziót is).
4. Ennek a regénynek nem története van, hanem történetei. Gyermekkor, kamaszkori csínyek, családtagokról szóló szellemes megállapítások, ötvenhat. Ugyanakkor ott érezzük a szavak mögött a hiányt, a mondatok mögött az üres teret, a bekezdések mögött pedig a mintha élnél- életérzés hiába valóságát.
5. Hogy a lemur ( ami voltaképpen a madagaszkári gyűrűsfarkú maki egyik alfaja) milyen módon kötődik a történethez? A lemur az állatvilág különce, szép csíkos farokkal. Ha jobban megnézzük szegény állat egy példányát, valami reménytelenség azért sugárzik belőle. Ettől még ,persze, vicces.
Aki meg akar ismerkedni az újabb ( modern, poszt-posztmodern, illetve más jelzők tetszés szerint alkalmazhatók) magyar irodalom remekeivel, ezzel kezdje. Látlelet, nyelvi leleményesség, elképesztően eredeti tartalom, realista és abszurd szuperhősök.
Amúgy semmi.
Kezdj neki a könyvnek! Mintha élnél!
Magvető, az első kiadás 1995-ben jelent meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése