Iszaak Babel:Odesszai történetek

 Iszaak Babelnek a világirodalomban egyedülálló könyve voltaképpen két hosszabb,egymásba kapcsolódó elbeszélésfüzér. Az író szándéka az volt,hogy egyfajta tablót fessen nekünk a 19.század végének-20.század elejének oroszországi zsidóságáról. Helyszínül pedig azt a kikötővárost,Odesszát választotta,amely a kor Kelet-Európájának egyik legnyitottabb,legkozmopolitább városa. Babel történeteiben találkozunk zsidókkal,oroszokkal,ukránokkal,lengyelekkel,tatárokkal,és még számtalan más nemzet fiaival és lányaival. 

A történetek nyelvi megformálása sok helyütt az Ószövetséget idézi. Ám tartalmában legfeljebb Izrael népének bálványimádó,s épp ezért hanyatló korszakai juthatnak eszünkbe. Rengeteg italozás,kártyázás,szétvert családok,gengszterizmus,és betegség betegség hátán-ilyennek rajzolja Babel Odessza népét. Babel ábrázolásában Odessza az új Babilon.

És mégis:ezekből a történetekből,ha alaposan olvassuk,felénk árad valami rejtett humánum,alvó emberség. Hiába zárják be a kocsmában fizetni nem tudó vendéget egy szobába-aztán tizenöt évig ő lesz az üzletvezető. Az orosz és általában a kelet-európai irodalmak sajátja,hogy az emberi sorsot igencsak illékony létezőként mutatja be. Az Odesszai történetek nem könnyű olvasmány. De ha valaki ráharap,ha megtanul együtt úszni ezekkel a történetekkel,megtud valamit az emberi sorsról,a létezésről, a halálról. 

Megtudja azt,hogy ami messzinek látszik,olykor vészesen és gyönyörűségesen közel kerül hozzánk.