Urs Martin Strub:Írásjelek, hangfigurák,versek

 Miért nem tudunk szinte semmit a modern svájci irodalomról? Az átlagolvasónak legfeljebb csak Dürrenmatt neve rémlik. Pedig rajta kívül is rengeteg hatalmas alkotó és nem mellékesen, jó arc tevékenykedett a 20.századi svájci irodalomban. 

Itt van pl. Urs Martin Strub (1910-2000). Eredeti foglalkozása pszichiáter, előkelőknek való klinika főorvosa is volt, de érdeklődése nem merült ki ennyiben. Ha már acélgyára van a családnak, gondolhatta, akkor azt lelkiismeretes vállalkozóként el is vezette, méghozzá sikeresen. Mindemellett verseket és prózát írt, és azt gondolom, ez utóbbi tevékenységet szerette legjobban. De ez csak alattomos gyanú...

Signaturen, Klangfiguren:Gedichte ( magyarra fordítva kb.: Írásjelek, hangfigurák, versek) című kötete 1964-ben jelent meg. A " Hangfigurák" utalás Johann Strauss 251. keringőjére.
A könyv alapkoncepciója a következő:a világ egy nagy, ám egybefüggő, sokismeretlenes hálózat. A költő feladata, hogy kiemelje ebből a hatalmas halmazból mindazt, amit az emberiség számára fontosnak vél, és nevet adjon neki, megjelölje. Ugyanakkor magának a jelnek is van értéke ( itt jön a nyugaton akkoriban népszerűvé váló wittgensteini filozófia), a nyelvi jel is része lesz a sokismeretlenes hálózatnak. Van ebben a költői megközelítésben keresztény vallási elem, van posztmodern- mindenesetre el kell ismernünk, hogy átlagosnak semmiképpen nem nevezhető. És persze, már a címből is kitalálhattuk, zenei elemek sokasága színezi az amúgy sem érdektelen gondolati tartalmat: sok művet megzenésítettek ebből a kötetből. Strub költészetében vers és zene kéz a kézben jár. ( Egyik kötetének címe: Hangképek).

Tulajdonképpen azért írtam ezt az ajánlót, hátha akad Magyarországon olyan könyvkiadó, amelyik felfigyel Strub könyvére. Érdemes lenne magyarul kiadni, szerintem lenne közönsége. Annyi biztosan, mint a mostanában jelentkező magyar költőknek.