John Gray:Az ateizmus hét formája

 Ez a könyv lényeges, mint nyáron a napfény, télen a hó. Keresztények és nem keresztények számára kötelező olvasmánnyá. John Gray ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megismerteti az Olvasót az istennélküliség filozófiájával, annak eredetével és változataival. Ebben a mondatban már az is benne foglaltatik, hogy Az ateizmus hét formája című könyv kizárólag a filozófiai alapú ateizmussal foglalkozik, a manapság divatos, szimpla szekularizmussal nem. 

Mindjárt az első fejezet végén olvashatunk egy érdekes megállapítást:a modern ateizmus a média és a szórakoztatóipar terméke. Ezen nagyon alaposan el lehet ám gondolkodni. Mert az tény, hogy vannak világvégek, melyek úgy látják, hogy a forgalmuk inkább az istennélküliek körében növekszik, ezért aztán csatlakoznak sok olyan kezdeményezéshez, amely a szimpla szekuláris világnézetet támogatja. Ugyanakkor mégsem gondolom, hogy az új ateizmus kizárólag valami szórakoztatóipari formula lenne. Egyrészt nem szórakoztató, másrészt nem egyszerű ipar. 

Ha végigolvassuk Grey könyvét, megállapíthatjuk, hogy kétféle ateista van: a hívő és az érdekember. Grey elsősorban az első csoporttal foglalkozik. Megismerhetjük művéből a felvilágosodás és a racionalizmus hatását az ateizmusra (nem egyenlő a kettő, ezt már most le kell szögezni). Olyan filozófusok ateista nézeteit elemezzük, mint John Stuart Mill, Auguste Comte, a pozitivizmus atyja, Karl Marx, Bertrand Russel, vagy éppen Sam Harris, az új ateizmus egyik vezéralakja. Közös bennük, hogy Isten helyett mindenki feltételezett valamilyen létezőt, amely irányítja a társadalmakat, és az embert, mint egyént. Marx szerint a történelmet és a jelent az osztályharcok határozzák meg. Comte feltételezte, hogy a tények, az ésszel megérthető dolgok képezik a világ megértésének alapját ( magyarul:részekből majd összeáll az egész). Volt, aki szerint a humanizmus alapértékei mentén kell, hogy szerveződjenek a társadalmak. De olyan is volt, aki szerint a természeti törvények elegendőek ahhoz, hogy a világ úgy alakuljon, ahogy. 

Gray könyvéből számomra az derül ki, hogy akármilyen neveltetést is kapott az ember, akármilyen szellemi hatások érték ifjúkorában, az ember mindig hit felé mozdul: keres valamit, elvet, törvényt, rosszabb esetben személyt, amiben vagy akiben hinni lehet. Keresi a saját szellemi templomának szegletkövét. Olyanok vagyunk, mint a mama után menetelő kiskacsák: kell egy vezető. A hit tehát kódolva van az emberekbe. Még a szociológusokba, filozófusokba is. Megyünk valami után, tekintélyt biztosítunk az életünkben valakinek vagy valaminek. És jó, ha ebből nem származik tragédia...Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, szeretettel és büszkeséggel. 

Osiris Társadalomtudományi Könyvtár, 2019.Fordította Babarczy Eszter.
E könyvajánló írása idején az Osiris Kiadó weboldala( www.osiriskiado.hu) elérhetetlen