Makovecz Imre:Makovecz-Templomok
Egyetlen, de nagyon hálás feladata van annak, aki elolvassa ezt a gyönyörű könyvet: gyönyörködni. Nagyon alaposan megfigyelni, apró szépségek felett álmodni olyan világról, ahol találkozik mitológia és gyakorlatiasság, nemzeti kultúra és egyetemesség, földi szféra és égi szféra. Makovecz Anna szerkesztő, Máté Gábor és társai fotósok, valamint a Makovecz Alapítvány munkatársai kiváló munkát végeztek. Ha gasztronómiai hasonlattal akarok élni: elkészítették és felszolgálták az osztályon felüli ételt, nekünk csak el kell fogyasztani.
Gyönyörködhetünk pl. a paksi Szentlélek Római Katolikus templom tornyában. A katolicizmust gyakran vádolják az univerzialistásra vonatkoztatott túlzó igényekkel. Ez a templomtorony ékes bizonyítéka annak, hogy igenis be lehet ágyazni az "egyetemes anyaszentegyház"-nak nevezett intézmény értékeit a magyar nemzeti hagyományba. A Farkasréti Temető ravatalozója pedig az emberi testet modellezi:a hajjók, mint megannyi bordák, középpontban pedig a koporsó, a dobogását megszüntető emberi szív. Csodálatos. A siófoki evangélikus templomra pedig a világon bárhol bármelyik egyház büszke lehetne. Az a két barna szárny a bejárat felett, és fölöttük a szem módjára világító ablakok- maga az épület is lehetne a keresztény evangelizáció része, annyira vonzza a tekintetet. A Hármashalom oltár a maga derült természetességével hoz közelebb Istenhez. Klasszikusabb megformázottságú, első pillantásra kevésbé " makoveczes" a pethőhenyei templom, ám, ha elszakítjuk tekintetünket az épülettől és felpillantunk a toronyra, újabb csodát látunk.Recenzensnek személy szerint -ezen könyv műalkotásai közül- a sepsiszentgyörgyi református temetőkápolna és ravatalozó a kedvence. Reális, mitoligkus és szürreális egyszerre, elképesztő.
Külön erénye a könyvnek, hogy tervrajzokat is közöl, így a szakmai olvasóközönség is rengeteget tanulhat belőle, mintegy belelát a Makovecz-műhely építő és nemzetépítő munkájába.
Igazából csak azt sajnálom, hogy ennek a templomépítészeti iránynak Magyarországon csak kevés folytatója akad. Mert Makovecz Imre templomai, sőt, minden épülete, felszínre hoz valamit a vérünkben bujkálva folyamatosan áramló nemzeti mitológiából, a puszta szimbolikájából, a félnomád ember ég felé törekvéséből, az elemekkel való egyesülésből, választásból és elkülönülésből. Nagyon jó nézni ezeket a templomokat, szinte hallja az ember a harangzúgást. Kinyitná a kaput, belépne, és találkozna Isten Szentlelkével. És Vele mindig nagyon jó találkozni, mert ő a mi Vigasztalónk.
Ámen.
Gyönyörködhetünk pl. a paksi Szentlélek Római Katolikus templom tornyában. A katolicizmust gyakran vádolják az univerzialistásra vonatkoztatott túlzó igényekkel. Ez a templomtorony ékes bizonyítéka annak, hogy igenis be lehet ágyazni az "egyetemes anyaszentegyház"-nak nevezett intézmény értékeit a magyar nemzeti hagyományba. A Farkasréti Temető ravatalozója pedig az emberi testet modellezi:a hajjók, mint megannyi bordák, középpontban pedig a koporsó, a dobogását megszüntető emberi szív. Csodálatos. A siófoki evangélikus templomra pedig a világon bárhol bármelyik egyház büszke lehetne. Az a két barna szárny a bejárat felett, és fölöttük a szem módjára világító ablakok- maga az épület is lehetne a keresztény evangelizáció része, annyira vonzza a tekintetet. A Hármashalom oltár a maga derült természetességével hoz közelebb Istenhez. Klasszikusabb megformázottságú, első pillantásra kevésbé " makoveczes" a pethőhenyei templom, ám, ha elszakítjuk tekintetünket az épülettől és felpillantunk a toronyra, újabb csodát látunk.Recenzensnek személy szerint -ezen könyv műalkotásai közül- a sepsiszentgyörgyi református temetőkápolna és ravatalozó a kedvence. Reális, mitoligkus és szürreális egyszerre, elképesztő.
Külön erénye a könyvnek, hogy tervrajzokat is közöl, így a szakmai olvasóközönség is rengeteget tanulhat belőle, mintegy belelát a Makovecz-műhely építő és nemzetépítő munkájába.
Igazából csak azt sajnálom, hogy ennek a templomépítészeti iránynak Magyarországon csak kevés folytatója akad. Mert Makovecz Imre templomai, sőt, minden épülete, felszínre hoz valamit a vérünkben bujkálva folyamatosan áramló nemzeti mitológiából, a puszta szimbolikájából, a félnomád ember ég felé törekvéséből, az elemekkel való egyesülésből, választásból és elkülönülésből. Nagyon jó nézni ezeket a templomokat, szinte hallja az ember a harangzúgást. Kinyitná a kaput, belépne, és találkozna Isten Szentlelkével. És Vele mindig nagyon jó találkozni, mert ő a mi Vigasztalónk.
Ámen.
Makovecz Alapítvány gondozása, 2018.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése