Illik Péter:A történészcéh alkonya

 Illik Péter könyvének alcíme:Az elmaradt paradigmaváltás. A tanulmánykötet fő mondanivalója- ez köti össze a könyvben olvasható, tematikailag meglehetősen sokrétű írásokat-, hogy Magyarországon a rendszerváltást követően elmaradt a történettudomány filozófia-módszertani megújulása, paradigmaváltása, ehelyett a korábbi narratívák ellentéteit kapta a Olvasó. Illik Péter sürgeti, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a történészek elméleti képzésének, bővítsék a vizsgálódások körét, alkalmazzanak új megközelítéseket. 

Illik Péter szerint ugyanis a legnagyobb baj, hogy nem vette tudomásul a szakma önmaga kitágulását. A hivatalos történettudomány- amelyet az Akadémia, a kutatóintézetek, az egyetemek testesítenek meg- nem vette észre, hogy nemcsak a doktori fokozattal rendelkezők, hanem a középiskolai tanárok, sőt, a  más szakmák művelői, vagy éppen laikusok is szívesen foglalkoznak történelemmel. A céh tagjai, miközben egymást védték, a kívülállókat pedig dilettánsnak bélyegezték, elfelejtették, hogyan kell valódi diskurzust folytatni. 

Mind a hivatalos, mind a nemhivatalos történetírás egyetlen dologra törekszik: hogy a maga igazát bizonyítsa, az ellenfélét pedig degradálja. Illik Péter szerint jó példa erre a turanizmus problémaköre: a nem-turanisták automatikusan egy politikai irányzat képviselőinek bélyegzik a turanistákat, akik pedig mindenkit, akik nekik ellenmond, azon nyomban a hivatalos, "balos" akademikus történettudomány szolgálatában állónak minősítenek. Ugyanerre példa Teleki Pál gróf halála: vannak, akik az öngyilkosság-elméletet, vannak, akik a politikai gyilkosság-teóriát fogadják el. A két út között átmenet, párbeszéd nincs. Mint ahogy hiányzik a párbeszéd a Habsburg-uralmat pozitívumként és negatívumként, Bethlen Gábort zseniális államférfinak vagy éppen a török bábjának beállító történészek között is. 

Szerző szerint azonban épen az a probléma, hogy ez a szemlélet, a kizárólagosságra törekvés, a saját igazságom mindenáron való bizonyításának szándéka, átszivárgott a középiskolai történelemoktatásba is. Illik Péter számtalan tankönyvet elemet, a 18.századtól egészen a kétezres évekig- pl. megvizsgálja, hogyan beszélték el ezek a könyvek a mohácsi csatát. Szinte mindegyik tankönyvszerző azon volt, hogy a csata jelentőségéről vélt állásfoglalását megértesse a tanulókkal, magáról a csatáról alig írtak. Ugyanilyen zavar észlelhető az 1588.évi, a spanyol Armada pusztulásáról szóló tankönyvi szövegekben is, főleg, ami az esemény történelmi jelentőségét illeti. 

Szóval, vonhatjuk le a tanulságot A történészcéh alkonya című könyvből, paradigmaváltás kell. Szakítani kell azzal, hogy csak az idős, ELTE-n végzett történészekből lehet nagy történész, mélyíteni kell a történelem befogadóinak önálló gondolkodását és véleményalkotását. Az egyoldalú, lineáris, az objektivitás mezében tetszelgő tudósi attitűddel pedig szakítani kell- mondja a Szerző. 

Csak egyetérteni tudunk Vele. És minden, történelemmel szeretettel és elhivatottan foglalkozó Olvasó számára ajánljuk ezt a könyvet tiszta szívből. 

Unicus Műhely, Budapest, 2019.