Vidor Ferenc:Képek és képtelenségek a városok világáról

 Aki azt várja ettől a könyvtől, hogy valami furcsa építészeti anomáliákról meg botrányosan kivitelezett épületekről olvashat majd, az csalódni fog. Vidor Ferenc a hazai urbanisztika legendás alakja, egyik zászlóvivője. Képek és képtelenségek a városok világáról című könyve igen komoly tanulmánygyűjtemény, ráadásul nagyon részletes és releváns bemutatása és elemzése a nemzetközi szakirodalomnak is. 

Ahhoz, hogy Vidor Ferencnek az urbanisztikáról alkotott gondolkodását megértsük, igen messzire kell mennünk. Szerző szerint az emberiségnek vissza kellene találni ahhoz a gondolkodásmódhoz, amelyben hit, tudomány és művészet szerves egységet alkot. Olyan Szerzőltől olvashatunk itt idézeket, mint Hamvas Béla író és filozófus, Weöres Sándor költő ( és hozzátehetjük: filozófus, csak ezt kevesen tudják róla), Fülep Lajos, de még az ókori Lucretius egy mondata is belekívánkozik ebbe a könyvbe. Holisztikus szemlélet- ez a kulcsfogalom. Vidor Ferenc tisztában van azzal, hogy nagyon nehéz a teljességről beszélni, a teljességet kifejezni- erre a problémára a taoista választ ajánlja:nem kell mindent kimondani. Van, amit el kell hallgatni. 

Amikor városokkal foglalkozunk, városrészeket, utcákat, középületeket, köztereket tervezünk, túl kell lépnünk a pusztán építészeti nézőponton. Szociológiát, történelmet, néprajzot, geometriát, pszichológiát és sok más tudományt is ismenünk kell. Az analitikus nézőpontot fel kell váltania egy szintetikus megközelítésnek. ( Recenzens ehhez persze hozzáteszi:ehhez ma már csapatmunka kell, egy tudós vagy művész nem mindig képes ezt megvalósítani). Szerző több helyen idézi a várostörténet kalsszikusát, Mumfordot, aki szerint éppen az urbanisztika lehetne az a tudomány, amely az ember gondolkodását újraegységesíti, visszahozza az ősi egységet, korszerű feladatok megoldására. A holisztikus szemléletnek emberközpontúnak kell lennie. Szerző idézi Gropiust, aki szerint nem engedhetjük meg, hogy a gépek irányítsanak bennünket. 

Nagyon fontos az urbanisztikában a rendszerszemlélet megjelenítése, erre több példát hoz Vidor, nekem személy szerint Kevin Lynch megközelítése tetszik, amely azt mutatja be, milyen stációkon keresztül lesz a városból város, milyen fokozatokon át válik önmagává ez a különös településforma. Vidor Ferenc felteszi a kérdést:napjainkban le lehet-e bontani az ún. absztrakt falakat, van-e erre egyáltalán igény, s ha igen, megvalósítható-e mindez. 

De hogyan néz ki mindez- vagy mindennek hiánya- a gyakorlatban? Szerző egész fejezetet szentel a mgyar fővárosnak, Budapestnek, hogy bemutassa, megvalósul-e a Duna partján ez az egységes, emberközpontú szemlélet, avagy sem. Otthonosnak érzik-e az emberek ezt a várost, avagy sem? A fejlesztési tervek az emberekért születnek avagy sem? A huszadik század folyamán figyelembe vették-e a nagy építészek elveit és gyakorlatát, avagy sem? A válaszokért mindenképpen olvassuk el ezt a könyvet, melyet minden építésznek és építész-hallgatóanak ajánljok figyelmébe. Azok, akik műszaki vagy reáltudományokban mozognak, lehet, hogy kissé túlzottan is filozofikusnak fogják találni. De ez a kiindulópont- és valahonnan mindennek, még a várostervezésnek is ki kell indulnia. A képek és képtelenségek...remek könyv, érthető, inspiráló olvasmány. 

Terc Kft, 2004.