Federico García Lorca:Címnélküli színdarab

 A tragikus sorsú spanyol költőnek és drámaírónak, Federico García Lorcának, nem hagyott időt a történelem arra, hogy rendezze hagyatékát. Ez a Címnélküli színdarab a költő fiatalkorában keletkezett, magyarul könyv formájában a Vérnász című darabbal együtt jelent meg. Azért is tragikus a mű sorsa, mert García Lorca bizonyára átdolgozta volna ezt a darabot, ha megéri élete végét, és nem esik áldozatául a spanyol polgárháborúnak. 

A Címnélküli színdarab igazi avantgarde alkotás, leginkább a korai Brechtre emlékeztet, csak éppen a betétdalok, a songok hiányoznak belőle. A szereplők eléggé furcsák: Szerzők, 1. és 2. néző, hang, szolga, fiatalember, súgó, Lady Machbeth(!). A darab témája pedig nem más mint a klasszikus kapitalizmus válsága, valamint a forradalom. A darab egyfelvonásos, a Szerző monológjával indul, aki rámutat arra, hogy a polgári világ rossz, és kellene valami, ami megváltoztatja ezt. A nézők morogni kezdenek, nem szeretik az ilyen szöveget, ők szórakozni jöttek a színházba. Ám a múlt is, melyet Lady Machbeth testesít meg, a jelen ellen fordul, keresi a korban a múlt tisztaságát. 
A megoldás pedig, Federico García Lorca szerint, a forradalom. Előbb csak hírtk kapunk arról, hogy tüntetések és sztrájkok vannak, aztán már forradalmárok és rendőrök kergetik egymást a színpadon. 

Azért elgondolkodhatunk azon, milyen hatása lenne mai magyar színpadokon egy ilyen előadásnak. A fiatal nézők szerintem jót röhögnének rajta- elvégre ők nem éltek diktatúrában- az idősebbek pedig elszörnyednének, hogy miféle balos anarchista vonulat ez már megint...
Ennek ellenére azt gondolom, érdekes elolvasni ezt a Címnélküli színdarabot. Ilyen is volt, ez is történelem- aztán lépjünk túl rajta, hiszen megteremtődött a forradalmárok által is vágyott békés, aranyos, jóléti társadalom...