Könyvekről mindenkinek

 Bernardine Evaristo könyve semmiképp sem sorolható az irodalmunkban megszokott női sors-elemző könyvek kategóriájába. A lany,a nő,a többiek világirodalmi szintű ábrázolása a 21.század társadalmi problémáinak,kritika és humor,jövőkép és emlékezés. Mindemellett nagyon sajátos,Walt Whitman verseire emlékeztető prózai nyelvvel találkozik az Olvasó,és nagyon élvezi. Az alábbi könyvajánlóban nem a megszokott spoilerhez hasonló megközelítést alkalmazom,inkább kiemelek néhány tartalmi-lélektani motívumot a könyvből és ezekről szólok részletesen. A regényben egymásbafonodó női sorsokkal ismerkedhetünk meg-legalábbis első pillantásra/olvasásra úgy tűnhet. A nő ezekben a történetekben mint szenvedő fél jelenik meg,de Evaristonál ez a szenvedés sorsszerű,nincs alternatívája. A hősök pontosan a szenvedés által találják meg igazi identitásukat. Dominique zsarnoki-vagy kamaszként annak vélt-anyja elől menekül,bele egy fanatikus leszbikus kolóniába,azon belül is egy féltékeny,uralkodni vágyó irán...

 A Pygmalion George Bernard Shaw talán legismertebb drámai műve, több musical- és filmfeldolgozás készült belőle. És, ahogy az lenni szokott, számtalan elemzést is írtak már erről a nagyszerű színpadi műről, mely többször megjelent önálló könyvalakban is.Néhány megjegyzést, észrevételt " észrevételeznék", melyre eddig kevesebb figyelmet fordítottak az értelmezők ill. a rendezők. 1. Shaw megjelölése szerint a Pygmalion műfaja: románc. Tehát úgy is kellene színpadra vinni, hogy a szerelem a lényeges, nem pedig a különböző társadalmi osztályok, rétegek egymáshoz való viszonya. Persze, ez utóbbi is fontos, hiszen Liza mégiscsak más kulturális definiciókkal rendelkezik, mint Higgins, vagy akár Pearce-né. Mégis: ez a  mű nem társadalmi dráma. Azt gondolom, Shaw kifejezetten a közönség szórakoztatására írhatta, nem pedig valamiféle bősz forradalmárság fűtötte.  2. Nagyon fontos Perce-né szerepe, ő köti össze az elméleti munkásságába teljesen belefeledkezett Higgins professzort a...

 A tragikus sorsú spanyol költőnek és drámaírónak, Federico García Lorcának, nem hagyott időt a történelem arra, hogy rendezze hagyatékát. Ez a Címnélküli színdarab a költő fiatalkorában keletkezett, magyarul könyv formájában a Vérnász című darabbal együtt jelent meg. Azért is tragikus a mű sorsa, mert García Lorca bizonyára átdolgozta volna ezt a darabot, ha megéri élete végét, és nem esik áldozatául a spanyol polgárháborúnak.  A Címnélküli színdarab igazi avantgarde alkotás, leginkább a korai Brechtre emlékeztet, csak éppen a betétdalok, a songok hiányoznak belőle. A szereplők eléggé furcsák: Szerzők, 1. és 2. néző, hang, szolga, fiatalember, súgó, Lady Machbeth(!). A darab témája pedig nem más mint a klasszikus kapitalizmus válsága, valamint a forradalom. A darab egyfelvonásos, a Szerző monológjával indul, aki rámutat arra, hogy a polgári világ rossz, és kellene valami, ami megváltoztatja ezt. A nézők morogni kezdenek, nem szeretik az ilyen szöveget, ők szórakozni jöttek a ...