Sásdi Sándor: Árnyék

 Sásdi Sándor a Dunántúl írója volt, kitűnően ismerte az itteni tájat, népet, társadalmi viszonyokat. Árnyék című kitűnő könyve az 1930-as években játszódik. A börtönből felesége meggyilkolásáért elítélt Derhány megpróbál a szabad életben tisztességesen, becsületesen viselkedni, munkát találni, új életet kezdeni. Próbálkozásait eleinte siker koronázza: egy kocsmáros felveszi amolyan "trógernek", aki emel, cipel, később ezt-azt elintéz. A kocsma viszonyai, az ott iszogató emberek beszélgetése feltárja előttünk a Dunántúl kispolgárságának, módosabb parasztságának problémáit. Sok a hitel, korrupt a bürokrácia, de Derhánynak ez még mindig emelkedés a börtön poklához képest.

Csakhogy az életben mindig vannak bajok. Derhány folyton belekerül különböző családi viszályokba, szerelmi perpatvarokba, így aztán mindenhonnan mennie kell. Az Árnyék című regényt akár ma is írhatták volna: ma is nehezen találnak munkát a volt elítéltek, a sötét múltjuk, mint valami árnyék, végigkíséri őket.

Sásdi Sándor remek regénnyel örvendeztette meg az Olvasókat, csak sajnos, ez a remekmű is alulmenedzselt maradt abban a könyv-tömkelegben, amit a 20. század második felének kultúrpolitikája zúdított az olvasó társadalomra. Pedig azok a jó beszólások, adomák ott a kocsmában, beszélgetések a cigánnyal: nyilvánvaló, hogy a Szerző maga is ismeri azt a tájat, amelyről ír. Valamiféle újnépiesség ez, modernizálva, és szerfelett szórakoztatóan, de nem szatirikusan. Az Árnyék könyvesboltokban ma már nem kapható, talán antikváriumokból még beszerezhető.

Szépirodalmi, 1972.