Konrád György:A látogató

 Ez az a könyv, mely teljes mértékben megosztja az olvasóközönséget. Van, aki szerint Konrád György megalkotta a 20.századi magyar irodalom kafkai paradigmájú regényét, van, aki szerint ( hadd idézzem itt egykori magyartanáromat) " olcsó könnyfakasztás, megspékelve posztmodernnel". 
Mi az igazság? 

Az igazságot senki nem tudja, én csak azt tudom, hogy számomra mit is mond ez a regény, ez a Látogató. A közelmúltban olvastam újra, és rá kellett döbbennem, hogy sokat. És mivel még több, mint ötven évvel megjelenése(1969, éppen túl a csehszlovákiai beavatkozás után) után is sokat mond, meg kell állapítsam, hogy A látogató- jó regény. 

Maga T., a tisztviselő, Konrád György allegóriája, mindig is létezett. Elhivatott, de nem zseniális értelmiségi, akit beszippant a bürokrácia. Szociális ügyekkel foglalkozik Erzsébetvárosban. Olyan élményei vannak, amelyekről külön-külön is regényt lehene írni. Öngyilkosok, gyermekeiket elhanyagoló vagy éppen el is hagyó szülők, alkoholisták, mindenféle függők, szerelmi csalódásokba belebolondult nők- hát így telik T.egy napja. Így telik minden napja. Konrád ebben a sorsban a szocialista Magyarország mindennapjait ábrázolta. Az áldozatok, azaz az ügyfelek, voltaképpen az akkor élő átlagmeberek. Reménytelenség, kiúttalanság, legyintés mindenre. 

Aztán van egy család, Banduláék, akik különös benyomást tesznek T-re. A történelem áldozatai, ugyanakkor maguk is nehezen beilleszkedő emberek. Valami rezonancia indul, mintha T. egy kicsit " kiemelt ügyfelekként" kezelné ezt a társaságot. Mégsem tűnnek el az érzelmek a társadalmi szürkeségben? 

Aztán van ez a bizonyos posztmodern stílus, ami a harvanas-hetvenes években virágzott Európában. A látogató nem ilyen, de kétségtelenül tartalmaz posztmodern elemeket, mint például hatalmas körmondatok. De ettől még, gyakorlott irodalomélvező számára, olvasható a könyv. 

Szóval, azt ajánlanám, hogy függetlenül attól, kinek mi a véleménye Konrád György későbbi pályafutásáról, olvassuk el ismét A látogatót! Jó könyv ez, higgyék el! A szociális problémák azóta is velünk vannak, a tisztviselők velünk vannak. Mintha az idő nem múlna. Csak a látogatók száma csökken.