Edward Hollett Carr:Mi a történelem?

 A történelem legtöbbünk számára azoknak a tényeknek, folyamatoknak, személyeknek kusza halmazát- hálózatát jelenti, melyet egyfajta konszenzus alapján az iskolai tankönyvekben szerepelnek, és amelyet több-kevesebb lelkesedéssel megtanulunk. Edward H. Carr: Mi a történelem? című könyvében megkérdőjelezi ezt az álláspontot. 
Carr szerint a történelmi tények nem állandók, sőt, maguk is alkotások, konstrukciók, melyeket történészek, úkságírók, politikusok és szakértők teremtenek meg. Az, hogy valamilyen tény történelmi tény-e, pusztán értelmezés kérdése. A történettudomány nem objektív, hiszen hipotéziseket állít fel, ezeket pedig megpróbálja más tényekkel összevetni. Különösen abban az esetben igaz ez, amikor egy történelmi eseményről egyetlen írott forrás áll rendelkezésünkre. 

Carr szerint a történelmet nem csak történész vizsgálhatja, a szakembernek viszont vizsgálnia kell. A brit szerző nagyon nagy teret szentel könyvében a történész szerepének. Arra a következtetésre jut, hogy a történész nem képes egy valóságot objektíven megérteni, mivel részese saját kora társadalmi valóságának. Minden kor másképp lát egy másik kort. Másképp látta Róma bukását egy 19.századi viktoriánus történész, mint egy 20.század közepén élő, az Annales-iskola eredményeit már ismerő, jóléti társadalomban élő történész. 
Ugyanakkor az is igaz, véli Carr, hogy a múltat mindig megvilágítja az értelmező korának fénye. Ha a történész elhatárolná magát saját korától, s így vizsgálná a múltat, az éppolyan torz eredményeket szülne, mint ha túlzottan rávetítené saját korának értékrendjét az általa vizsgált korszakra. Megállapíthatjuk tehát, hogy Carr kifejezett jelentőséget tulajdonít jelen és múlt kölcsönhatásának. Ennek ellenére Carr a történelmet tudománynak tartja, még ha nem is olyan objektívnak, mint a természettudományokat ( recenzens megjegyzése: a természettudományok állítólagos objektivitásáról a vegyészet és a gyógyszerészet szakemberei tudnának mesélni...). Szerző szerint a történettudomány azért tudomány, mert okszerű, racionális elven dolgozik. ( Recenzens megjegyzése:ilyen alapon a futballbíráskodás is tudomnáy, hiszen ott is vannak szabályok.)

Azért ajánlom Carr könyvét kezdő történészhallgatóknak, mert világos nyelvezettel, érthetően, és józanul, a posztmodern kételkedést ( miszerint a világ felderíthetetlen, csak igazságok vannak, minden relatív stb.) mellőzve, mutatja be, mi is a történelem. Ugyanakkor arra is felhívnánk a kező történész kollégák figyelmét, hogy ha 100 %-ig elhiszik Edward Hollett Carr magyarázatát, a későbbiekben, saját tanulmányaik és munkájuk során, fel kell készülniük egy-két meglepetésre. 

Osiris, Budapest, 1995.