Mészöly Miklós:Hamisregény

 A könyv alcíme:Változatok a szép reménytelenségre

Mennyire egységes egy írói életmű?Ezt a kérdést teszi fel Mészöly Miklós önmagának,az Olvasónak és az egész irodalmi közéletnek,mindenkinek,aki valamilyen formában irodalmat művel. A Hamisregény igen különös könyv:a Szerző,Mészöly Miklós,korábbi műveiből-elbeszélésekből,regényekből, ifjúsági történetekből-vett idézetekből állította össze a könyvet úgy,hogy a különbőző élethelyzetekben,korokbam keletkezett prózarészleteket ellátta összekötő szöveggel. A szerzői szándék szerint itt valami újnak kellett volna összeállni régi töredékekből. Mint amikor összekeverjük egy puzzle darabjait,hogy valami egészen izgalmasan újat, eredetit állítsunk elő. 

Jelentem,a kísérlet nem sikerült,a mágikusan új  mozaik-regény nem született meg,a legjobb szerzői szándék ellenere sem. Született viszont valami sokkal tóbb:egy egyént, magyarságot,közép-európaiságot,európaiságot részletekbe menően,a szív érzékeny rezdüléseivel elemző,meghatározhatatlan műfajú mű. Egy igazi hamisregény. Nem igazi regény,de ha igazinak tekintjük,akkor is van a történetében valami hamis. Mintha az író az első bekezdésben közölné olvasóival:srácok,ez itt valami professzionálisan felépitett,megszerkesztett történet,de ti ne foglalkozzatok vele,ha happy end a vége,akkor legyen az,ha nem happy end,akkor ne legyen az,ti csak keresgéljétek a metaforákat,metonímiákat,allegóriákat. Európai entellektüelhez csak ez méltó. Nekem,mint egyszerű Olvasónak hiányzott valami kerek egész sztori a darabok mögúl-felől. 

És a hangulat sem igazán szülinapi kertipartihoz méltó. Ennek illusztrálására néhány kulcsszó a müből:,babrálás,onkológia,halálközeliség autóbaleset,emlékezés esetlegesség. Ez utóbbi a fontos. A legfontosabb. Európának ezen a táján nincsenek végérvényes dolgok,folyamatok,személyek,irodalmak,kultúrák. Itt csak a folytonos változás van,meg sok szomorú ember,akik már képtelenek alkalmazkodni a változáshoz. Kopárnak és eseménytelennek látjuk a világot,magunkat,a másik embert,a politikai entitásokat. 

S ilyenkor jönnek jól a Hamisregények. Vigasztalnak,elmondják,amit hallani szeretnénk,elmondják,világgá kiáltják,hogy ennek az egésznek mégis van értelme,csak nem mindig látjuk,mert mi alkotjuk, és amikor alkot az ember,akkor nehezen reflektál,kétfelé figyelni nem tud,itt nincs multitasking,csak halál felé menetelő egyszerű,szerény huszár,aki látott ugyan dicsőséget,de nem kellett neki a csillogás. Csak menni akart. Csatázni.

Engedjük hát,nem tehetünk mást.Hadd menjen. És győzze le az egész világot.Mi pedig ajánljuk Mészöly Miklós könyvét mindenkinek,aki győzni akar. 

Jelenkor,1995