Bejegyzések

szellemi címkéjű bejegyzések megjelenítése

Szent Ágoston vallomásai

Elöljáróban recenzensként annyit mondanék erről a könyvről: nemcsak a keresztény vallás, hanem a világirodalom klasszikus alkotása. Azoknak is el kellene olvasnia, akik nem keresztények, vagy még nem azok. Éppen ezért azt gondolom, hogy a címben a Vallomásai szót nagy kezdőbetűvel kellene írni, hiszen nem bírósági vallomásokról, hanem szellemi önéletrajzról van szó. Nincs arra mód, hogy teljes egészében elemezzük ezt a nagyszerű művet, két dolgot azonban mindenképp kiemelnénk: Szent Ágoston elég messziről indult. bűnös ember volt, ugyanazokat a bűnöket követte el, mint bármely korabeli gyermek és ifjú. Csakhogy neki a Szentlélek bűntudatot helyezett a szellemébe, mely megtérésre vezette őt. Ez az óriási különbség. Manapság, 21.századi világi felfogás szerint nem baj, ha az ember fiatalon kissé kileng. Dehogynem. Mert aki fiatalon kissé kileng, az idősebb korában már nagyon ki fog lengeni, sőt: megtanulja, hogyan leplezze bűneit. éppen ezért, aki fiatalkorában lelkiismeret-furdalást

Sri Auribindo: Bases of Yoga

Sri Auribindo (1872-1850) a 19. század egyik nagy szellemi-vallási integrátora volt, küldetésének tekintette, hogy összekapcsolja az indiai jóga ( ahogy ő mindig írta:Yoga) három útját: a szeretet, a tudás és a munka jógáját. Mint az Bases of Yoga című könyvéből kiderül, Sri Auribindo a jógát teljes egészében szellemi tevékenységnek fogta fel, még a munka jógája is inkább valamiféle önmagunkon és környezetünkön való szellemi munkát jelent, semmint tényleges fizikai tevékenységet. Úgyhogy ez az 1977-ben megjelent könyv nem ajánlható az unatkozó háziasszonyoknak, fogyni vágyóknak, ajánlható viszont az angolul jól tudó, önmagát kereső, feladatot remélő európai embernek. xxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is! mediaszemle.blogspot.com

Lackfi János: Szóvihar

A Szóvihar című könyv a kitűnő költő, Lackfi János 1988 és 2003. között megjelent verseit tartalmazza. A viszonylag tág időtávlat miatt szinte természetes a költői műfajok sokszínűsége, a költői magatartás folyamatos változása. Éppen ezért, mintegy lelassítva a mozgóképet, kiemelnék a kötetből- ajánlásképp- egy fontos motívumot. Mégpedig a rendkívül kifejező címadást. Magyar poéta utoljára Arany János volt, aki figyelemfelhívó és kifejező címeket tudott adni verseinek ( pl. Szondi két apródja). Kassák Lajos verscímei viszont megosztók: az avantgarde-utálók fanyalognak, mert sok a szám... Lackfi János úgy ad címet, hogy egyúttal az már a vers első sora is- a befogadó szempontjából. Vegyük pl. Lángpohár című versét. Ha olvassuk ezt a címet, rögtön megfogalmazódnak bizonyos kérdések: 1. Ez egy olyan pohár, ami lángból van? 2. Ez egy olyan pohár, amely lángra gyújt ( mondjuk a szívet)? 3. Ez egy pohár, amiben láng van? Miért tárol valaki egy pohárban lángot?  Vagy ott van az "