Könyvekről mindenkinek

 Az 1990-es években virágkorát élte Európában a történelmi fantasy. Talán annak a következménye is volt ez, hogy véget ért a hidegháború, a múltat már nem kellett kizárólag szovjet nagyhatalmi alapon magyarázni, ráadásul materialista alapon értelmezve. Az írók nagy része örült a szubjektív történelemértelmezés új lehetőségeinek, s egyesek- ők voltak a fantasy-írók- nem érték be a történelmi- politikai események új logikai rendszerben történő magyarázatával. Ők belevitték a történetbe a spiritualitást,a mesét,a fantáziát, az ő könyveikben az emberekről még azt sem tudhatjuk biztosan. hogy valóban emberek, lelkek és szellemek ki-bejárnak az emberek világába, és hol jó dolgokat tesznek, hol mindenféle szörnyűségeket visznek véghez. Van, akinek tetszenek az ilyen könyvek, van, akinek nem- mindenesetre érdekes színfoltjai az európai könyvpiacnak, úgyhogy mindenképpen helyük van ebben a blogban.  Ed Fisher ( az írói álnév egy magyar Szerzőt takar) Profundis című könyve a műfaj legjobbjai köz

 Paul Kanut Schäfer német író ( 1922-2016) a szórakoztató bestseller-műfajok szinte mindegyikében jártas volt. Halott vagy, angyalom című könyve magában foglalja a kísértethistória, a klasszikus krimi, és a kalandregény stílusjegyeit, ráadásul megjelennek benne a posztmodernre jellemző írói technikkák,tendenciák is. Szokásunk szerint egy rövid spoilerrel szeretnék kedvet és hangulatot teremteni ehhez a nagyon érdekes könyvhöz.  A fiktív cselekmény helyszíne egy angliai falu, bizonyos Auburn, mely nem tartozik az iparosítás nagy nyertesei közé, megmaradt mezőgazdasági- és egyben igen szegény- településnek. Idő: a 19.század vége. A Cashman család a környék leggazdagabb vállalkozó családja, apuka, az eső generációs milliomos kissé faragatlan ficckó, de azért rendes embernek tartják. Vasútépítéssel, bányászattal foglalkoznak cégei, igencsak eredményesen. Cashmannak van egy lánya, Emilie, aki- legalábbis apuka szemében- óriási hibát követ el:beleszeret egy nevenincs költőbe, Sidney Keirbe.

 A kötet a Faludy tárlata sorozatban jelent meg.  Ha azt a kifejezést halljuk: japán költáészet, eszünkbe jutnak rejtélyes, háromsoros haikuk, amelyek mind az elmúlásról vagy az ahhoz hasonló létezésrő szólnak. Faludy György: Japán költészet című könyve megmutatja nekönk, hogy a Felkelő Nap országának költészete jóval több, sokrétűbb, annál, mint amit az európai átlagolvasó tud róla. Nincs módunk egy ilyen rövid könyvajánlóban egy nép lírájának teljes mélységeit elemezni. Inkább, valamiféle rövid spilerként, kiválasztottam néhány verset, ezeket mutatnám be, hogy aztán az Olvasó kezébe vegye a könyvet, és teljes pompájukban élvezze ezeket.  Személyes kedvencem e könyvből Ono Tozaburo(1903-1982): Páfrányok című költeménye. Szabadvers ( igen, a távol-keleten is írtak szabadverseket!). Arról szól, hogy mindannyiunk léte csak pillanat, áttetsző, majdhogynem üres. Olyan szavak szerepelnek a versben, mint foszfor-pentoxid, vitriol, parcella, rézvörös rozsda. Az örök keleti mondanivaló- beágya

 Ez a könyv lényeges, mint nyáron a napfény, télen a hó. Keresztények és nem keresztények számára kötelező olvasmánnyá. John Gray ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megismerteti az Olvasót az istennélküliség filozófiájával, annak eredetével és változataival. Ebben a mondatban már az is benne foglaltatik, hogy Az ateizmus hét formája című könyv kizárólag a filozófiai alapú ateizmussal foglalkozik, a manapság divatos, szimpla szekularizmussal nem.  Mindjárt az első fejezet végén olvashatunk egy érdekes megállapítást:a modern ateizmus a média és a szórakoztatóipar terméke. Ezen nagyon alaposan el lehet ám gondolkodni. Mert az tény, hogy vannak világvégek, melyek úgy látják, hogy a forgalmuk inkább az istennélküliek körében növekszik, ezért aztán csatlakoznak sok olyan kezdeményezéshez, amely a szimpla szekuláris világnézetet támogatja. Ugyanakkor mégsem gondolom, hogy az új ateizmus kizárólag valami szórakoztatóipari formula lenne. Egyrészt nem szórakoztató, másrészt nem egysze

 Wilbur Smith a kalandregény modern nagymestere. Kitűnő stílusérzék,könnyed,mégis igényesnek ható stílus jellemzi könyveit. Jó példa erre A hetedik tekercs című alkotása is,ami hamar nemzetközi bestsellerré lett. Royan,a kitűnő régésznő és Nicholas,a fiatal,jóképű és dúsgazdag mecénás-ahogy az már kalandregényekhez illik,szeretik egymást,de félnek bevallani érzéseiket-rábukkannak egy Taita nevű,ókori egyiptomi szolga feljegyzéseire. A tekerecsek homályosan említést tesznek Mamose fáraó sírjáról is. A két fiatal úgy dönt-talán elhamarkodottan-hogy expedíciót indítanak és megtalálják a sírt. Csakhogy mintha Taita szelleme folyton akadályozná őket céljaik elérésében. Szellemek,ijesztő jelenségek,dúsgazdag amerikai vetélytárs felbukkanása-lehet,hogy Egyiptom magába zárja titokzatos kincsét? Vagy lehetséges,hogy nem is okkult szellemi erők,hanem nagyon is emberi szándékok ijesztik el a régészeket? Wilbur Smith könyvét elsősorban azoknak az Olvasóknak ajánljuk,akik szeretik a feszültségtelje

Voltál már szeánszon? Én már voltam, de tudtam, hogy humbug az egész, csak kíváncsi voltam rá. Az Allan-Schiff-Kramer német szerzőhármas könyvéből megbizonyosodhatunk arról, hogy minden okkult szellemidéző, halottlátó, spiritiszta, kártyajós és egyéb efféle népség csaló. Pontosabban: a Szerzők, nagyon ügyesen, azt mondják, hogy leleplezik a csalók trükkjeit. Ez jogilag másképp hangzik. A Hamis szellemek, igazi csalók című  könyvből megtudhatjuk, hogy kopognak a szellemek, hogyan utánozzák elhunyt személyek hangját, hogyan táncolnak az asztalok ( volt, hogy maga a spiritiszta fázott rá trükkjére, és belehalt), hogyan repülnek a tárgyak (a magyarázat egyszerű:valaki dobálja), mikor haragszanak a szellemek és mikor vidámak, hogyan lép kapcsolatba a médium az állítólagos túlvilági erőkkel, hogyan kell utánozni elhunyt személy kézírását, szóval, változatos a kelléktár. Egyvalami közös ezekben a technikákban:mindegyik manipulatív, ha nem rosszabb...Az emberek pedig hiszékenyek, kell nekik

Széchenyi István füveskönyve:a Legnagyobb Magyar gondolatai az élet legkülönfélébb kérdéseiről, Reisinger János avatott szerkesztésében. A könyv kitűnő, leginkább az életre készülő főiskolásoknak, egyetemistáknak tudom ajánlani. Néhány észrevétel: Az egyes gondolatokhoz oda kellene írni a forrást is. Mert ha én idézem ezt a gondolatot valamilyen társaságban, esetleg megkérdezhetik, hogy pontosan hol olvastam. És erre a válasz: a füveskönyvben. Nem túl előkelő. Meglepve tapasztaltam, hogy Széchenyi István volt olyan hitbéli mélyponton, hogy Antikrisztusnak képzelte magát. Ez valószínűleg a katolikus környezet hatására történt így, mert katolicizmus mindig hajlamos volt arra, hogy borúsan, kedélytelenül szemlélje Istent, és mindezt szemérmetlenül áhítatnak nevezze. Nekem legjobban a Boldogság című fejezet tetszett. Az itt olvasható gondolatokból kiderül, hogy Széchenyire milyen erősen hatott a romantika: az egyéni boldogságot összekapcsolta a közösség boldogságával, az erővel, a szer

Kecskeméthy István egész életét a Bibliának tanulmányozásának szentelte, a Könyvek Könyve magyarra fordítása pedig élete főműve. A fordítás protestáns szellemű ( ennek jele többek között, hogy nem hamisítja meg a Tízparancsolatot), teljes mértékben igei, olvasása elvezeti a hívőt Jézus Krisztusban való mélyebb hitre. Akik pedig még nem fogadták be szívükbe Krisztust, talán e fordítás olvastával megteszik. Néhány érdekesség: a Tízparancsolat szövegében a Károlinál megszokott Ne paráználkodj!" helyett " Ne légy házasságtörő!" szerepel, ez bizonyos értelemben szűkítő, bizonyos értelemben tágabb értelmezés, mint a gönci prédikátoré. Ézsaiás Jesaja néven szerepel, s  szinte egész könyve verses ( ellentétben a Károli-fordítással, mely alapvetően prózában adja Ézsaiás könyvét, verses betétekkel). Sofóniás eredeti nevén (Cefanja ) szerepel, szövege szintén verses. A Hegyi Beszédben pedig Jézus "szellemi szegények"-et mond " lelki szegények" helyett. Magyar