Könyvekről mindenkinek

 John Dickson Carr a klasszikus angol típusú krimi egyik legnagyobb mestere. Történetei bonyolultak, de végtelenül izgalmasak, feszültek,igen alaposan igénybe veszik az Olvasó logikai készségét. Az aranyboszorka című könyv 1938-ban jelent meg, a magyar könyvkiadás tehát régi adósságát törlesztette azzal, hogy magyar nyelven is hozzáférhetővé tette ezt a remekművet.  E rövid könyvajánlóban, szokás szerint, egyfajta sajátos spoilert közlök a műről, hogy ezzel teremtsek kedvet az olvasáshoz.  A fiktív cselekmény valamikor az 1930as években játszódik, Anglia egyik legszebb grófságában, Kentben. Brian Page író, éppen Anglia főbíróiról ír kissé kimerítő könyvet, amikor betoppan hozzá barátja, a fiatal, de tehetséges ügyvéd, Dr. Burrows, és előad egy elképesztő történetet.  A közeli kastély ura, Sir John Farnligh, már hosszú évtizedek óta vezeti birtokát, a közösség megelégedésére. Ám felbukkant egy úr, aki azt állítja, ő az igazi John Farnleigh. Burrows ügyvéd arra kéri az...

 Leonardo Sciascia (1921-1989) a modern olasz irodalom egyik legérdekesebb alakja. Volt újságíró, baloldali politikus ( az Európa Parlamentbe is bejutott). Igazi hazája Szícília. Sciasciának magyarul is több műve megjelent, érdemes éeltművét alaposabban tanulmányozni.  mindjárt el isk ezdhetjük Az ember, aki nem emlékezett semmire című kisregénnyel! Élvezetes, izgalmas, mind az emberi természetről, mind a politika természetéről sokat megtufdunk belőle.  Egy kis spoilert adok a könyvről, ahogy azt már megszoktuk, utána pedig lehet érdeklődni a könyvtárakban, antikváriumokban.  Az igaz történet alapján írt kisregény cselekménye valaimikor az 1920-as években játszódik, Olaszországban. Ahhoz, hogy a történetet megértsük, tudnunk kell, hogy még az első világháború után tíz évvel is kerültek elő olyan emberek, akiket a háború sodort el szülőföldjükről: fogságba estek, vagy sebesülten feküdtek valahol, vagy új életet próbáltak kezdeni az ország valamely más táján, stb. Ezt ...

 Az 1980-as években új,fiatal írókból álló nemzedék bontogatta szárnyait Magyarországon. E nemzedék tagjainak már semmi köze nem volt a Kádár-korszak hivatalos kulturális-művészeti irányzatához,a szocialista realizmushoz. Ők valódi, vérbeli realisták voltak. Be akarták mutatni a "társadalom alatti társadalmat",a periférián élők,a kocsmatöltelékek,a kisstílű bűnözők,a prostik,a mindenféle szélhámosok világát-egyúttal hangsúlyozva,hogy a hivatalos tagadással szemben létezik ilyen világ a szocialistának mondott Magyarországon is.  Tardi Gábor e nemzedék jeles képviselője. Az anyukák álma című könyvében egy,a hivatali lélektelen unalomtól,a normálisak világától menekülő,önmagát tehetséges művésznek tartó fiatalember történetét beszéli el. Hősünk épp a képzőművészeti újság szerkesztőségében lófrál,és hallgatja a munkáiról szóló megsemmisítő kritikákat("leheljen életet ezekbe a vackokba...."),amikor megismerkedik Robikával,a közismert-bár,úgy látszik,mindenki által azért ...