Könyvekről mindenkinek

László Anna:Felépítjük Bábel tornyát című könyve a magyar irodalom nagyszámú Elfelejtett Zseniális Alkotásai-nak egyike. A könyv egy kisregényt, valamint elbeszéléseket tartalmaz. A címadó kisregény hőse Miklós, egy húszas évei elején járó átlagos magyar fiatalember. Amikor az újságban azt olvassa, hogy régészek megtalálták a bibliai építménynek, Bábel tornyának maradványait, azonnal elhívást érez: fel kell építenie azt a tornyot, helyre kell állítania, amit az évszázadok leromboltak. Csapatot toboroz, melynek felépítése a hatvanas évek anarchisztikus jellegét tükrözi:nincsenek vezetők, nincsenek utasítások, mindenki szabadon dolgozik, s ha nem dolgozik, hát nem dolgozik, a többiek majd eltartják. Persze, már az építkezés elején konfliktusok robbannak ki, aztán bekövetkezik a tragédia: egy bedrogozott lány meghal. A munka káoszba fullad. A regény a naivitás, az utópizmus lehetetlenségét bizonyítja. A 68-as nemzedék reményeit siratja- de legalább elsiratja, még a hetvenes évek közepén

Ha valaki megírja a 20.század magyar irodalomtörténetét, Szilvási Lajos neve megkerülhetetlen lesz. Nem azért, mert az igen magas mezőnyből Szilvási tudott volna a legjobban írni, vagy éppen társadalmat ábrázolni. Hanem azért, mert a Kádár-korszak magyar írói közül ő érezte legjobban azt, hogy miről is akarnak olvasni az emberek. Az Albérlet a Síp utcában című könyv látszólag társadalomábrázoló regény. Főhőse, a mindössze harmincas évei elején járó Kelemen doktor, éppen " válságban van". Egyre jobban megbarátkozik az alkohollal ( különösen a konyakot kedveli), s ez a barátság már a kollégák és végül a betegek szemében is feltűnő lesz. Szakmai ambíciói alaposan megcsappannak, kutatásait is feladja, úgysem bírná ilyen pszichés állapotban. Szállodában lakik, mert elvált feleségétől, a folyton, de nem alaptalanul féltékenykedő Iréntől. Egy este aztán felhívja őt barátja, a bárzongorista. Talált neki egy albérletet. Meglehetősen kicsi, de megteszi. Ettől kezdve Kelemen doktor

Turczi István fiatalkori regénye először 1987-ben jelent meg, azóta már a harmadik kiadás is piacra került. Valahogy, úgy érzem, ez a könyv mégsem kapta meg a neki méltán járó kritikai és közönségvisszhangot. Pedig nagyszerű olvasmányélmény, különösen azok számára, akik jártak vagy éppen most járnak egyetemre. A Mennyei egyetem ( az ELTE) voltaképpen egy gyűjtőhely, ahová az ország minden részéből érkeznek fiatalok, hogy megvalósítsák álmaikat. Mennyi különböző karakter! A vidéki fiú, a csajozós macsó, a jó tanár, a rossz tanár, a félős, az okos, a buta- Turczi István mindet-mindet remekül, sok humorral, empátiával ábrázolja. A sok nyelvi játék, leleményesség mögött tehát egy kész kis magyar szociológia rejlik. Íme, ezek voltak a nyolcvanas évek magyar fiataljai, tanárai, csajok és srácok, felnőni vágyók és örök gyerekek. Szerintem ezt a könyvet jobban út kellene ültetni legalábbis az irodalmi köztudatba, például úgy, hogy a mai egyetemek modern irodalmi kurzusain, kötelező irodalomn

Olvad a jég- nekem ezek a szavak jutottak eszembe Garai Gábor verseskönyvét elolvasván. Aki azt gondolja, hogy valami Kádár-korabeli pszeudo-ellenzékiségről van szó, az csalódni fog. Nincs politika, nincs történelem. Egyén van, és környező világ. A jégkorszak után című kötet versei olyanok, mintha valami hatalmas, nagyerejű napsugár végigpásztázta volna a fagyos földet. Ahogy haladunk előre- oldalról oldalra, kiderül, hogy Garai Gábor több, mint a Kádár-korszak egyik támogatott irodalmára. Mindenre reflektáló énje ( sokan emiatt nem is kedvelték) képes feloldódni a külvilág apró jelenségeiben. Nincs már avantgarde világmegváltó szándék ( ld. Tűztánc antológia), éppen emiatt az Olvasó sokkal több erőt, sokkal több világmegváltó gondolatot kap Jégkorszak után, mint előtte. Ami az egyes verseket illeti, persze, hogy egyenetlen színvonalúak. A világ minden verseskötete egyenetlen színvonalú. A Távozz tőlem, Nárcisszusz!  például remekmű. Nem értem, miért marad ki a középiskolás irodalom

A magyar lexikográfia valószínűleg legfurcsább alkotását tartja kezében a Kedves Olvasó. Kicsi Sándor András Magyar könyvlexikonja azonnal felveti a kérdést: ugyan mit lehet lexikonba sűríteni a könyvekről? Hiszen annyi könyv jelenik meg, annyi könyvkiadó működött már az országban, hogy ezt a hatalmas mennyiséget áttekinteni, akár csak futólag is- nos ez bőven meghaladja egyetlen ember képességeit. Kicsi Sándor András alkotása megnyugtató választ ad aggodalmainkra. Mert igaz ugyan, hogy minden évben rengeteg könyv jelenik meg Magyarországon ( A KSH adatai szerint tízezernél is több új címmel gazdagodik könyvkiadásunk), mégiscsak vannak fontosabb és kevésbé fontos könyvek. Vannak bibliafordítások, melyek egy egész keresztény közösséghez eljutnak, és vannak párszáz példányban megjelenő verseskötetek, melyek még hullámokat sem kavarnak. Kicsi Sándor András könyve az igényesre összpontosít, ezáltal a magyar kultúrtörténet részévé válik. Megtudhatjuk belőle, milyen írói asztaltársaságok jö